Pszeudó zen történet - A reinkarnációról

- Ha Kelettől elvesszük a reinkarnáció mítoszát, akkor mi marad Keletből? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

- Semmi, összeomlik az egész Kelet. A puszta Létezés mítosztalan. Aki otthon van a puszta Létben, annak nem otthona a mítosz.



Pszeudó zen történet - Kelet majmolásáról

- Miért majmolja Keletet a lelkiekben, az európai? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

- Mindig is a legtávolabbi törzs sámánja volt a legjobb, nem a saját. - válaszolta a Mester.



Pszeudó zen történet - A Fekete Lyukról


- Mi az a Fekete Lyuk? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

- Az a hely, ahol a Prédikátor könyve állandóan nyitva van. Ahol nincs emlékezet, mert a Prédikátor könyvét nem tudja senki becsukni.



Pszeudó zen történet - A Zen a Vízöntőben


- Milyen lesz a Zen a Vízöntőben? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

- A Vízöntőben ugyan úgy fogják leírni a Zen szót, mint eddig, csak annyi csekély különbséggel, hogy a Zen szóból három betűt elfognak hagyni a Vízöntőben: a Z, az E, és az N betűket fogják elhagyni a ZEN szóból.





Pszeudó zen történet - Az eredetiségről

- Mi az eredetiség? Ilyen van a lelki életben? - kérdezte Tóni a Mestert.

- Igen, van, akkor, amikor hallgatsz.



Pszeudó zen történet - Zen történet, mely nem történt soha


- Te Mester, melyik volt a legtanulságosabb zen történet, amelyet életedben hallottál? - kérdezte Titok Tóni.

- Az a zen történet, amely nem történt meg soha.



Pszeudó zen történet - Miért kotkodácsol a tyúk, miután megtojt?

- Tóni Te, tudod-e, miért kotkodácsol a tyúk miután megtojt? - kérdezte a Mester Tónit.

- Nem tudom.

- Mert nem egy zen mestert tojt, aki hallgatásra tudná inteni.



Pszeudó zen történet - A vallások autóversenyéről


A Mester és Titok Tóni, a közeli hegyről nézték, a távoli autópályán látható autóversenyt. Egy idő után a Mester csendesen megjegyezte:

- A vallások "üdvösségi" autóversennyé, - valahova célba kell érni, vagy a paradicsomba, vagy a nirvánába - teszik az életet. Pedig az élet nem egyéb, mint csendes baktatás, hol virágos, hol havas mezőn, mely nem vezet sehova, csak a Létezésbe.




Pszeudó zen történet - Mit tud a csend?

A nagy könyvtárakban van a legtöbb tudás felhalmozva. - mondta Tóni a Mesternek.

Pontosítok - válaszolta a Mester - a könyvtárak csendjében van a legtöbb tudás felhalmozva, és nem a könyvekben.



Pszeudó zen történet - A zsidóságról


A Mester, naplementekor, szívesen búcsúztatta a napot egy tanulságos történettel, amit Titok Tóni nagyon kedvelt. Az volt az érdekes, hogy Tónival nagyon gyakran megtörtént, hogy az az esti történetet álmában újra átélte.
Van egy zsidó legenda Mózesről, - kezdte az esti történetet a Mester – amelyet nagyon kevesen ismernek, még a zsidók között is. A pusztában, a negyven éves vándorlás idején, nagy volt a fejetlenség a zsidók között, nem tartottak be semmilyen törvényt, és ezt a fejetlenséget, már a nép is kezdte megunni. A legnagyobb baj az volt, hogy a nép megfeledkezett a szív törvényéről, ami belülről fakad. Szívükre már nem hallgattak, és ezért kérték Mózest, hogy menjen fel a Hórebre és kérjen az Úrtól írott törvényeket. Mózes már hiába mondta a népnek, hogy többnapi hallgatással próbálják felébreszteni a szív törvényét, a nép hajthatatlan maradt, írott, kézzelfogható törvényt követeltek az Úrtól. Nem volt mit tennie Mózesnek, fel kellett mennie a Hórebre, hogy írott törvényt kérjen Jáhvétól. Jáhvé elutasította Mózes kérését, arra hivatkozva, hogy Ő már adott az embernek törvényt, mely a szívében van, és a tekintélyelvű, írott törvény, magában hordja a törvényszegést is, hogy a tekintélyelvű betű természete idegen a szív természetétől. Ezek után Mózesnek nem volt mit szólnia, kedvetlenül indult vissza a táborba. Lefele menet a hegyről, az egyik bokor alatt, meglátott két kőtáblát, fáradtan ráült, az egyikre, hogy pihenjen. Így pihentében nagyszerű ötlete támadt. Ad ö maga törvényt a népnek, rávésve a talált kőtáblákra. A nép nem fogja soha megtudni, hogy nem Jáhvé adta. Hamar megvolt a törvény alkotással, és a táblákra vésésével, az általa fabrikált parancsolatoknak, amelyből tíz volt. A hátára vette a törvénytáblákat, és megint elindult a hegyről lefele. Egy idő után, úgy érezte, hogy a táblák nagyon nehezek lettek, nem bírja tovább. Egy szép verőfényes helyt, gondolta megpihen, leteszi a táblákat. De a nagy meglepetés ekkor érte Mózest. A táblákat nem tudta letenni, nem váltak el a hátától. Ekkor megszólalt az Úr: „Ugye megmondtam neked, hogy nem szabad tekintélyelvű, írott törvényt alkotni, mert az idegen a Lélek törvényétől, és eleve magában hordja a törvényszegés lehetőségét. Mivel írott törvényt alkottál, azzal büntetlek, hogy életed hátralevő részében, a hátadon fogod cipelni a kőtáblákat súlyos teherként. Ezért a tettedért, nem fogsz bejutni az Ígéret Földjére, annak közelében fogsz összeesni holtan, a halálos fáradtságtól, a táblák súlyától. A zsidó népet azzal büntetem, hogy a tekintélyelvű törvény betűjének természete legyen az ők természetük. A törvény betűjét mindegyre megszegjék, utána újat követelve. Állandóan a törvényt fogják magyarázni nyugtalan lélekkel. Adok nekik prófétákat, akik a Szív törvényére fognak hivatkozni, hogy ne vesszen ki a Szív törvénye teljesen a nép szívéből, de azokat üldözni fogják.” Ezeket mondta az Úr Mózesnek. Ez a történet a kőtáblák igaz története. Nem az Úr adta a Tízparancsolatot, hanem Mózes hamisította.


Nagy Attila Puli