Feltöltve: 2008-12-17 17:04:09
Megtekintve: 6053
Karácsonyi ablakok
Karácsony-gyertyák égtek, égtek, égtek...
mégis sötéttel teltek meg a képek.
Intő ágak...Hullt, hullt szépség-hit szikra, -
egy-egy fénycsöpp visszanéz álmainkra?
Szemek sok ezre, mégis, van ki látja,
mint harsog távolt zsákutcák világa,
s arany kereszt, ha hivalkodón villan,
jóság-színlelő rossz szándéka itt van?
Fenyő alatt, - látom, mit dehogy látnék! -
mennyi hazugság, álszent szó-ajándék!
Mondd, mit tehetnék? Millió alakban
nem Megváltó jön: a Megválthatatlan.
Szeretetért (amelynek nem kell hála!)
csak tőr jön, amely magát szívbe mártja.
Csak bosszú jön a jótettért, de mégis
kitart egy-egy szív, amíg el nem vérzik.
Az enyém fáradt. Ablakom bezárom.
Vers-ablakomban ringj most, Csillagálom,
Álmok feletti! Piros csillagéked
egyetlen jel lesz majd a Messzeségnek,
év végi télben Karácsony-Tavasznak,
ha kitárulhat minden lélekablak:
- Jöhetsz, jöhetsz már, sohsem-volt Karácsony!
Nem jöhettél el gyenge angyalszárnyon,
s most felloboghatsz rég-vágyott szavakban, -
megváltható lett a Megválthatatlan!
Ó, karácsonyi ablakok, ti szépek!
Láttam, máglyatűz-arccal miként égtek,
titkot mint zártok, s mint hiszik: kinyittok
kíváncsiaknak hit-rejtette titkot,
s bent a Fa, álmos tündérköntösében,
manóknak, csendnek mint mesél az éjben,
s jártam a tájat már elszunnyadt hóban,
sárban is, jeget megropogtatóan,
s nem tudtam még akkor, hogy nincs Karácsony,
csak vágya jár, visz fenyőt angyalszárnyon,
képzelet jár, csizmáskandúros lépte
velem is ment fehér feketeségbe,
a Nincs-ig ment...Nem értitek, lehet, de
minden távolnál büszkébb ez a Messze,
ott, a Nincsben, hol egy világnak színt ad
szikrás könnycsepp s szemekbe néző Csillag.
mégis sötéttel teltek meg a képek.
Intő ágak...Hullt, hullt szépség-hit szikra, -
egy-egy fénycsöpp visszanéz álmainkra?
Szemek sok ezre, mégis, van ki látja,
mint harsog távolt zsákutcák világa,
s arany kereszt, ha hivalkodón villan,
jóság-színlelő rossz szándéka itt van?
Fenyő alatt, - látom, mit dehogy látnék! -
mennyi hazugság, álszent szó-ajándék!
Mondd, mit tehetnék? Millió alakban
nem Megváltó jön: a Megválthatatlan.
Szeretetért (amelynek nem kell hála!)
csak tőr jön, amely magát szívbe mártja.
Csak bosszú jön a jótettért, de mégis
kitart egy-egy szív, amíg el nem vérzik.
Az enyém fáradt. Ablakom bezárom.
Vers-ablakomban ringj most, Csillagálom,
Álmok feletti! Piros csillagéked
egyetlen jel lesz majd a Messzeségnek,
év végi télben Karácsony-Tavasznak,
ha kitárulhat minden lélekablak:
- Jöhetsz, jöhetsz már, sohsem-volt Karácsony!
Nem jöhettél el gyenge angyalszárnyon,
s most felloboghatsz rég-vágyott szavakban, -
megváltható lett a Megválthatatlan!
Ó, karácsonyi ablakok, ti szépek!
Láttam, máglyatűz-arccal miként égtek,
titkot mint zártok, s mint hiszik: kinyittok
kíváncsiaknak hit-rejtette titkot,
s bent a Fa, álmos tündérköntösében,
manóknak, csendnek mint mesél az éjben,
s jártam a tájat már elszunnyadt hóban,
sárban is, jeget megropogtatóan,
s nem tudtam még akkor, hogy nincs Karácsony,
csak vágya jár, visz fenyőt angyalszárnyon,
képzelet jár, csizmáskandúros lépte
velem is ment fehér feketeségbe,
a Nincs-ig ment...Nem értitek, lehet, de
minden távolnál büszkébb ez a Messze,
ott, a Nincsben, hol egy világnak színt ad
szikrás könnycsepp s szemekbe néző Csillag.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!