Feltöltve: 2008-12-17 12:03:54
Megtekintve: 6231
Ilyenkor hol vagy, Uram?!
A Hajléktalan
Addig járok házról házra, lakásról
lakásra, kérek, könyörgök, fenye-
getőzök, várok, míg végül mindenütt
felszerelik a bejárati ajtó belső
oldalára a névtáblámat, csak, hogy
békén hagyjam őket. A névtáblán az
a nevem áll, amelyen a hajléktala-
nok rendjében szólítjuk egymást:
Kint. Akármelyik ember lép ki tehát
a maga ajtaján, hozzám lép be.
Kemény István
Addig járok házról házra, lakásról
lakásra, kérek, könyörgök, fenye-
getőzök, várok, míg végül mindenütt
felszerelik a bejárati ajtó belső
oldalára a névtáblámat, csak, hogy
békén hagyjam őket. A névtáblán az
a nevem áll, amelyen a hajléktala-
nok rendjében szólítjuk egymást:
Kint. Akármelyik ember lép ki tehát
a maga ajtaján, hozzám lép be.
Kemény István
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-12-18 21:10:57
Tetszik a képed, gratulálok hozzá!
Engem az érintett meg különösen, hogy milyen szép rendben hagyta ott a nyoszolyáját a tulajdonos. A címhez való hozzászólásban teljesen egyetértek Zozzemberrel.
2008-12-18 19:09:37
Uhhh, kemény! És nagyon kifejező. Ezt elkaptad!
2008-12-18 17:19:56
A kép szerintem tökéletes. Gratula.
A címhez: Jézus is szegénységben született és úgy is élt.
2008-12-18 11:33:05
köszi h itt jártatok :)
2008-12-18 08:23:40
Nekem tetszik!
Sajnos a társadalmi berendezkedés olyan, hogy ha valamilyen okból lesüllyed az ember igen nehéz talpra állni. Van egy régi mondás, "segíts magadon az Isten is megsegít!" Ebben az egy mondatban benne van a lényeg! Ha te magadon nem tudsz, nem akarsz akkor nincs Isten aki tudna!
uccsagor eggyetértek veled.
2008-12-17 22:20:01
Szerintem jó kis szociofotó, talán balról kicsit szűkösnek érzem.
A minap egy hangszerbolt előtt várakoztam. Egy hajléktalan férfi szólított meg azzal, hogy tudnék-e adni neki 1-2 száz forintot. Fiatalember volt, életerős, ezért kicsit beszélgetni támadt kedvem vele. Említettem, hogy én is elég keményen megdolgozok a pénzemért, nehéz így is kijönni... Azt válaszolta, hogy munkát nem nagyon talált, kereste, dolgozott is, de sehogyan sem érvényesült. Kérdeztem, hogy eljönne-e dolgozni, ha adnék neki melót, mert nekünk elég sok van és szükségünk lenne segédmunkásra. Igazából szaktudás nem kell, nem kell megszakadni se, csak dolgozni kell...
Az erre kapott válasz a következő volt: Köszi öcsém, ejtsük a témát!... Akkor adsz egy kis lóvét, vagy nem?
Az én válaszom pedig a következő volt: Hát... nem.
Egy eset... nem általánosítás!
2008-12-17 21:16:45
Természetesen a fotód mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Korhű dokumentumnak tekintem ezt az alkotást, amely egyrészről tükrözi a fotós lényeglátását és probléma érzékenységét, másrészt a valóságnak megfelelően, hűen ábrázolja a jelenkori magyar társadalom/emberiség egyik alapvető problémáját.
A dolog filozófiai/vallási oldalának boncolgatásába a megfelelő felkészültség hiányában nem mennék bele. A fotódon a kiszolgáltatottság és menedék szimbólumai
nyilvánvalóak, az emberi felelősség pedig megfogalmazodik a megjegyzésben.
A kivitelezés technikai részéről nálam jártasabb alkotótársaink nyilatkozhatnának.
Tetszik! Üdv!