- Üdvözlöm, Filozófus Uram! Ugye, végre történik valami?! Sztrájkolnak a repülőtéren... Nem repül az a légimasina...Ez már valami!
- Hát valaminek ez valami, János Bácsi, de némely valamiről azért be kellene vallani...
- Dehogy kell, Filozófus Uram! Világos ez, mint a nap! Nem repül a légimasina,
üldögélhet otthon a légimasiniszta, azután a légitársaság majd elunja a légimasinák földi álldogálását és fizet a légmasinisztáknak, mint a katonatiszt! Világos logika, világos sztrájk, emán magyarul mondott magyarság a javából! Csak sztrájkoljanak! Én nem bánom...
- No igen, János Bácsi, de azért hozzá kell tennem: maga nem akar légirepülőzni, igaz, én sem, de azért talán mégis van olyan, aki ide szeretne, vagy olyan, aki innen máshová...Azok talán nem lelkendeznek annyira a léginemrepülésért...
- Ugyan, Filozófus Uram! Talán sajnálja azt a kis pénzt a légimasinisztáktól a nemrepülésért? Megérdemlik! Tudja, az a versféléket költeményező barátom még buzdító verset is írt ebben az ügyben.Biztosan el lesz tőle ragadtatva, Filozófus Uram! Így hangzik:

Rendes magyar nem repül légbe:
ez áll zsebének érdekébe'.
Ki becses magyar masiniszta:
masináját nem igazítja.
Igaz magyar dinnyéjét dobja
nagy áruházi parkolóba'.
Dicső magyar búzát eléget,
s Kossuth-térre űz kiscsibéket.
Okos magyar tartja a markát:
- Eu-kolhoz, segélyed add hát!
Támogasd, kérlek, a sok farmert,
ki traktorozni Pestre felmert,
s ott könnyeket sírt, s bölcs tettként, rávall:
együtt bőgött a traktorával!

- Hát...annyi bizonyos, hogy érdekes vers ez...érdekes vélemények...érdekes tettek...érdekes ország...csak hát bizonyos irányokban az a nagy érdektelenség...
Egyébként úgy hallottam, hogy a légimasiniszták fizetése...ha igaz...hát az talán nem annyira kevés, mint egyesek gondolják...
- Ugyan, ugyan, Filozófus Uram! Ön, mint filozófus, igazán tudhatná: nagyeszű magyarnak pénzből, disznóféléből a sok is kevés, adófizetésből meg a kevés is sok.
Ez mán így volt a Kalapos Király idejében is e szép koronás-turulos országban!
- Hát ebben igaza van, János Bácsi, bár nem biztos, hogy ugyanazt értjük disznófélék alatt, de azért értem a dolgot.Mégsem gondolom, hogy az ország petőfies felvadvirágoztatását éppen ezek a munkabeszüntetések szolgálnák.
Képzelje csak el: ha a tanárok sztrájkolnának, akkor nem menne az iskola, ami még nem volna túlságosan nagy baj, mivel - az általános közhiedelemmel ellentétben - a kiművelt emberfők egy frászt kellenek a Nagy Manipulációnak, mivel azokat nehezebb manipulálni és akkor több mani kell a manipulációkhoz.Ám gondoljon arra, János Bácsi: ha több lenne az iskolai sztrájkszünnap, akkor többször jönne fel magához az a ménkű rossz unokája, akit a múltkor is hozzám küldött, hogy adjak neki makarenkói pofonokat, de én nem vállaltam.
- Hüm-hüm...No ebben meg Önnek van igaza, Filozófus Uram! Tényleg: például ha az elektromossági emberek is sztrájkolnának, akkor mint nézhetném reggeltől-estig azt az öreg tévémet?!
- Hát igen...Ha nem lőn az a tévés világosság, akkor talán még az a nagy szellemi sötétség és vakság is megsínylené ebben a kis Hungaryban! No meg a vízcsapból is az a sok képernyős hazugság folyik már, de időnként azért víz is, mégis...Ha viszont a vízművesek is sztrájkolnának...meg a szemetesek...Utóbbi esetben ki söpörné össze azt a sok cigarettacsikket, amit ezek a nagyeszű magyarok még ezen a Rózsás Dombon is...
- Filozófus Uram, ne csüggesszék el ezek az átmeneti nehézségek!Higgyen nekem!Olyan a magyar, hogy még a piaccal is kipackáz!
- Hát...ahogyan az a közmondásbeli vak mondta: majd meglátjuk...
A közmondásokban mindig van valami...Ámbátor én hajlok arra: ebben a kis országban, földrajzi és népességbeli méreteihez képest, túl sok a közmondásbeli vak, lassan már az a néhány látó sem képes belátni, hogy mennyi...

(2008)

(Az "APRÓCSKA TŰNŐDÉSEK"-ből)