...Kissé bágyadtan, álmosan ébredek
Lassan felállok és nesztelenül lépkedek
Ez furcsa, miért nem hallom lépteim?
Hát végül ide jutattak vétkeim?
Nem tudom hol vagyok és azt sem mikor
Az arcomon ül valami pszichopata vigyor
Már órák óta csak körbe-körbe járkálok
Egyik sarokból a másikba mászkálok
Közben fejemet jobbról-balra rángatom
És gondolataimat a sötétségnek átadom
Eszembe jutnak a sötét vágyaim
És a valósággá vált véres álmaim.
Rémlik még egy-két áldozatom rémült képe
És eszembe jut, hogy kinek hogyan lett vége
Előfordult, hogy a vértől transzba estem
Sőt az is, hogy élvezkedtem a holt testen
De most az emlékektől érzem az agyam elkábul
Lassan lecsukódik szemem és az álomvilág feltárul
Sikolyok, halálhörgések építik fel a házakat
Csontok, húscafatok alkotják a véres tárgyakat
Olyan jól érzem magam ebben a világban
Mindig ilyet kértem pokolba szálló imámban.
Bárcsak soha nem érne véget ez az álom
De ha kijutok biztos, hogy a világot ilyenné csinálom...