Már elaludtam Nélküled,
Hideg mellettem a helyed.

Valamikor megjössz.
„Ébren van-e még?”, talán gondolod,
De én tudatom messzi ösvényein járok.

Nyílik az ajtó, a folyosóról fény szűrődik be.
Egy tea még, aztán Te is lefekszel. Rend.

Félhangosan terveket szövögetsz.
Helyreáll a világ, miközben ébresztgetsz.
Csak nem hagysz aludni. Hát felébredek.
Még egy kicsit mondod, puszi, és befejezed.

Én pedig maradok ébren, hallgatom a csendet.

És gondolkodom az álmokon, melyekről mindig mesélsz.

Nem zsörtölődöm a néma órák miatt, szeretem, hogy így élsz.


2008. 12. 14.