Egy könnycsepp néz fel félénk csillagokra,
s belőle bánat, mely önmaga foglya,
önmagáé, s egy világé, míg télre
tekint karácsony tűnődő sötétje.

A könnycsepp tudja, e könnycseppes bánat:
hamis hírhozók éji angyalszárnyak.
Múltban is így volt, dördülő világok
között gyűlölet szeretetet játszott.

A könnycsepp tudja mennyi szépség ment el
hiába, s hány karácsony fénytelennel, -
s amíg zöld fácskán gyertyaláng dalolgat,
hány sunyiságban már az önző holnap!

A könnycsepp tudja: nincs út, vaksi ablak,
ha látón látsz, - s nem hazudsz önmagadnak.
Ha meg hazudsz: seb fáj belül, s a lélek
békétlensége színlel békességet.

Karácsony-könnycsepp... Síró égi Nincsen,
hiányt kiáltón maradj ott szívemben,
maradj, maradj, s míg parancsod dobogja:
vesztesen bár, legyek e könnycsepp foglya!