Düh és gyötrelem,
Jellemzi most életem,
Férgek emésztik testemet,
Démonok szállták meg lelkemet!

Ne közelítsen senki sem ,
Kést döfök csak a szívébe,
Egyik énem sajnálná,
Másik énem marcangolná!

Hát kérdem Én Istenem :
„Miért teremtettél meg engem?”
Szépségből a szörnyeteg,
Nézzetek csak emberek!

Itt egy ember ki fél és szenved,
Még sem érzi ha beléddöfnek,
Tán halhatatlanság és csoda
A tébolyult elme egy gondolata!