Rohanó lépteket érzek menekülni,
Izzadság szagát látom a levegőben,
A félelem ízét ízlelem.
Kézen állva beszélsz
Lábbal eszel
Lélekben rettegsz.
Valami történt, valami elveszett,
Valami veszélyes, káprázatos, félelmetes,
Valami amit még nem ismerek.
De mi...
A nyelvem reszket,
Szemem remeg,
A fülem lekonyul, mint a farkasé, ha veszélyt érez...
Rohanó lépteket beszélek, és orrommal érzem ahogy megyek,
De nem történik semmi... csak egy helyben állva...
A vidáman sötét szobámnak fehér falát bámulom
Képek kúsznak be jobbról- balra, balról- jobbra,
De én csak állok és szemlélődök egy pillanatra...
Mintha a pillanat mi egyszer érintett,
Megfagyasztotta volna a zakatoló óriást... az időt...
Mintha a pillanat mi egyszer érintett,
Megfagyasztotta volna lelkemet, mi se nem öreg már, se nem fiatal...
Mintha minden már csak tévében játszódna új tekintek én a falra és vele együtt a külvilágra...
Mintha mindenható lennék... mindent hallanék... mindent látnék és éreznék...
Mintha rendelkeznék tér és idő felett...
De valami hiányzik... valami elveszett...
Hiába látok egzotikumot meg sem lobbantja szívem...
Hiába hallok szerelmes szót el sem éri lelkem...
Hiába van nálam minden hatalom nem ér semmit sem...
Mert nem vagy mellettem... nem fogod kezem... nem érzed leheletem...
Egy pillanatra megszilárdul a hiány... megragadom és elveszem...
Most már tudom mit keresek... miért keresem...
Semmit sem ér minden, ha nem lelem...
Mert elveszett, mert szeretem az elkószált szerelmem!
Őt Esztert...