- Na, most mire vársz? Gyerünk!
- Nem, nem akarom
- Ne mondd, tudod, hogy milyen jó. Édes, lüktető, csipő fájdalom.
- Én már TISZTA vagyok
- Vagy ám a fenéket tiszta, ott van felkarodon
- Az nem számít, úgyse látszik. Felszínes, hamar elmúlik
- Ott a csuklód! Tudod, hogy ott a legjobb. És különben is minek van a kendőd?
- Azt a fejemen hordom nem a kezemen!! És akkor mit teszek a fejemre? Különben is, feltűnik nekik. Levetetik velem.
- Dehogyis vetetik! Nem törődnek veled! Más hord a kezén ilyen kendőt főleg ha ilyen rockerfílinges
- De ők már tudják, hogy csináltam!
- Rég volt már, nem emlékeznek rá.
- Oki, jól van, ide oldalt, csak egy kicsit…
- Igen, ez az! Nem megmondtam, hogy milyen jó lesz? Érzed már hogy fáj?
- Ezt nem szabadna, én már abbahagytam!
- De ha egyszer olyan jó… csak még párat, van itt még hely..
- De már tele van az egész csuklóm
- Akkor menj lejjebb!
- Nem, nem lehet, meglátják. Nem ér el addig a kendő!
- Kit érdekel? Majd felveszel hosszúujjút
- De olyan meleg van, meg fogok sülni
- Úgyis elég tré már a karod, nem járhatsz rövidbe. Az is feltűnik nekik ha figyelnek rád
- Igazad van… nem érdekel... de elég volt már! El is fogyott a hely a kezemen
- Persze, mert béna vagy. Ezek mind felszínesek, alig vérzik, alig fáj.
- És most mit csináljak? Tényleg nem fáj eléggé, de legalább gyorsabban begyógyul.
- Vágj rá kereszbe! Az még jobban fáj!
- Nem lehet, szét fognak nyílni.
- És kit érdekel? Annál jobban fáj!
- SOSEM fog begyógyulni!
- Vagy ott van a csuklód… mondd, miért hagytad ki olyan gondosan az ütőered? Tök bénán néz ki, hogy mindenhol sebes, csak ott nem!
- Bolond vagy? Nem akarok meghalni!
- Hey, nem nagyon vágsz rá, csak egy kicsit… nem mélyen! Nem vágja fel az ered!
- De ott rohatt vékony a bőr! És ha mégis túl mélyre vágok?
- Kit érdekel? Akkor meghalsz. Legalább vége ennek az egész xarnak.
- De nem lehet! Mi van a halál után? Nem tehetem meg a családommal és a barátaimmal és netesekkel akik szeretnek…
- Kit érdekelnek? Halott leszel. Vagy legalább kórházba kerülsz, és végre más lesz minden.
- Katasztrófa lenne! Mindenki sírna… apu lelkibeszédei… úgyis csak én lennék a hibás!!
- Te vagy a hibás! Az élet szép, csak felnöveled a xar dolgokat!
- Hát ez az. A világ szép. Én nem akarok meghalni!!
- Tiszta, puha, finom bőr… olyan éles a penge… könnyű, éles…
- NEM!!!
- Jó, ott van a zihereistű, az is eléggé fáj. Nem vág olyan mélyre.
- Zihereistű, na igen, ez az… most legalább teljes a kép.
- És a másik kezed?
- Elég volt, elég volt!! Most megyek, és lemosom. Az is fájni fog eléggé. És jó lesz símogatni a friss sebeket…
- Mi ez itt könyörgöm? Ezek nem is mélyek!! Tiszta felszínesek. Érzem, már most alig fájnak…
- És az hol baj? Könnyebben begyógyul.
- És ha vágnál még egy kicsit? Az eredet. Vége lenne ennek az egész xarnak.
- Előbb-utóbb úgyis meghalok, akkor miért ne éljek addig?
- Így?
- Az álom segít. Ezek meg begyógyulnak majd. És akkor nem végok soha többé. Végre szabad leszek.
- Úgysem bírod ki
- De igen.
- Sosem bírod
- Az élet gyönyörű, és én élni akarok
- Az álom gyönyörű csak. Az élet xar.
- Kit érdekel? Aludni akarok végre! Hagyj békén!
- Rendben, de tudod, hogy legközelebb sokkal rosszabb dolgokat fogsz csinálni…
- Nem fogok, soha többé. Tiszta vagyok, boldog és szabad
- Ez hazugság… de mindegy, úgyis megint széjjeltörik az álmod. És akkor megint ez lesz.
- Nem lesz… jó éjszakát
- …