Olyan hideg van,
Úgy fázom
A világ megfagyott!
Érzéketlen emberek mászkálnak
Én inkább meg sem mozdulok
Egy helyben jobb
Én legalább érzem
A Valóságot
Hogy jég van, hogy hideg van
Én nem csapom be magam.
Egy napon majd tüzet szítok,
Szemetet dobok rá,
Égjen, lobogjon,
Törjön utat magának
Kebelezzen be
Réteket, hegyeket,
Olvassza fel a jeget,
Ha lehet
Pusztítsa el a tengereket
És itt se álljon meg
Égesse fel az embereket,
Port és hamut teremtsen!
Én majd nevetve nézem.
Aztán, ha munkáját végezte
És én remegve
Ejteném az első könnycseppet
Forduljon ellenem
És kínok kínjaival
Engem is égessen el
Majd az üres, puszta világban
Őrülten szenvedve
Ő is tűnjön el!
Ne maradjon semmi se!