Ma megint megtörtént.
Ma megint annyira megsebeztél,
Hogy meg kellett sebeznem magam
Amíg édesen lüktet a fájdalom a bőröm alatt
Legalább nem érzem amit a lelkembe ütött a szavad.

Oh, hogy lehetsz ilyen ostoba?
Nem veszed észre, hogy mit művelsz nap mint nap?
Menj már, fogd be a szádat!
Hunyd be a szemed, vagy takard le!
Vagy nem tudod? Kinyomjam neked?

Menj már, húzz innen, takarodj a Pokolba!
Bűnözésbe üldözöl csacsogásoddal
Már megint miattad bűnözök
És bocsánatért nem könyörgök
Nem bánom, akarom... miattad!

Oh, édes, már végtelen a fájdalmam
De vigyázz, egyszer leverem rajtad!
Egyszer, ha levedlem az átkos gátlást
A halálba kínozlak majd drágám
Aztán én is megölöm magam

Egy gyönyörű, borús nap...