Hídról ugorva simogat a szél
Bánt a hullám egysége ha testemhez ér
A tüdő levegőt követel
És több bűnt nem követ el

A földön vergődve tépem a hajam
Kirohad minden ami belül van
Széttépem a bőröm, kifordítom a testem
Csak szabaduljak a késtől bennem

Ha az élő már holt
Akkor a holt élő
A túlvilág s az e-lét küszöbén
Táncol a szenvedő élőholt nép

Táncuk csak pörög, egyre tépik egymást
S maguk testét karmolják, harapják, vágják
Feladva minden reményt
Tudva, a valami is semmit ér

Közelít a nappal, halványul a hold
Az ébredő élőt undorít a holt
A holt hona örök sötétség
S táncol, míg véressé ég az éj