Remek ötlet,és színvonalas megvalósítás.Egyedül a háttal álló alak nemnagyon illeszkedik bele az összképbe,valahogy olyan érzésem van mintha nemcsak nekünk nézőknek állna háttal,hanem magának a képnek is amelyen szerepel.
De amúgy tuti a kép. Grat!

Hű, ez igen! Nekem meghívás egy kis filózgatásra...Nem csak a gyermekkor felidézését látom benne, sokkal többet. Születés, felnőtté válás, kiteljesedés, majd hagyatlás és végül halál...Igaz, konkrétan semmilyen halálra utaló jelkép nem jelenik meg, viszont én önkéntelenül odaképzelek egy sírt a távolba, a hátatfordító alak előtt álló út végén. A természeti tájjal szimultán felsejlő emberi alakok kompozíciójában ott a körforgás, kezdet és vég, természeti és emberi vonatkoztatásban egyaránt, hiszen e kettő nem egymástól elválasztható világ.
Egyébként épp készül egy új képem, ahol hasonlóan szeretnék arcokat tájba építeni, és hátha erről a képről elleshetek technikai dolgokat...
Mindenesetre gratulálok a művedhez!