A nyári égbolt alatt egyedül ülve
Elmúlt hosszú napom miatt meggyengülve
Beleúszva az éj tengerébe tudatlan.
Végtelen, rejtélyes, ismerős és szokatlan.

Minden pötty egy új világ ablakáról
Visszavert egyszervolt fénysugárból
Felépült óriási csöppség
kinek új, Kinek régi vendég.
Régmúlt idők vándora
Az Istenek otthona.

Varázslat, éledj ezredéves álmodból
Anyagi világunk napközben megcáfol
De éjjel, tudod. Te vagy még az úr.
Akár lelkemben, vagy az Orionon túl.
Pislákolva kacsints, mint akkor, régen.
A szabadon szárnyaló ókori égen.

Adj egy jelet ennek a világnak!
Néhányan új piramist kívánnak.
Oly rég szóltál, csak mosolyogsz odaát.
A mi korunk sosem látott még csodát.

Nyári ég, benned úszok képzeletben
Virtuóz sötét végzetedben.
Forgó csillagtengeredben.
Te örök vagy a múlandó emberekben.

A nyári ég alatt gondolkozom sokat
Mi építünk-e piramisokat?
Hagyunk-e egy apró jelet.
Vagy a jövő örökre elfeled.
És az ég mosolyog majd akkor
De hallgatni fog a tegnapról.