Hol volt, hol nem volt, volt valahol egy nagy hegy, annak tetején háromtornyos vár.Abban lakott a király: Kacsatollas Ádám, még legényemberként.
Most nevettek-mulattok furcsa nevén?
Ne nagyon vihorásszatok, nem érdemli meg Kacsatollas Ádám.Kedves, daliás legény volt ő, helyén volt esze, szíve, és háromtornyos vára mellett volt még tizenkét kéttornyos erődítménye itt, meg ott, s országában sok hozzá hasonlóan erős, okos legény, no meg hegyek, völgyek, rétek, mezők, két ezüstösen csillogó vizű folyó, s nem egy kéken bámuló, halacskában bővelkedő tavacska.
Az ifjú király őseinek süvege mellé, majd a királyi címerébe hogy s mint került a kacsatoll - azt nem tudom.Ám annyi bizonyos, hogy egy-egy idegen országbeli király igencsak hápogott az irigységtől amikor hírét hallotta Kacsatollas Ádám halban-vadban gazdag földjének.
Először az irigységtől hápogtak, később pedig, amikor vert hadukkal hazafelé futottak a csatatérről, a hívatlan vendégségből, akkor már a szégyentől is.
Hozzáteszem: Ádám senkit sem fenyegetett.Nem legénykedett ő, de aki országát, népét vagy őt magát bántani akarta, - no az megjárta! Legény volt a talpán Kacsatollas Ádám király!
Hanem az nem jó, ha egy király túl sokáig legény, mert a magányos szív előbb-utóbb veszíthet vidámságából.Így hát feltarisznyált Kacsatollas Ádám, lóra ült és elindult feleséget keresni.
Van azonban úgy, hogy elfogy az eleség - és még sehol sincsen a feleség.Így járt Ádám is.Üres lett a tarisznya.Leült hát egy mogyoróbokor alá mogyorót szedegetni, törögetni, eszegetni.
Rákoppintott kővel a legnagyobb szem mogyoróra, de abbahagyta a koppintgatást, mert kiderült: lyukas a mogyoró. No ez előfordul néha.
Az viszont nemigen gyakori, ami utána történt.Icipici emberke bújt ki a lyukon és mérgesen kiabálta:

Házamon koppant a kő!
Mi a csudabuda kő?!
Ilyet tenni illetlen!
Tudod mi az illem? Nem?!

Nagyítót vett elő zsebéből a király, hogy jobban szemügyre vehesse az emberkét, majd így mentegetődzött:
- Ezer bocsánat! Nem tudtam, hogy ez ház is, azt hittem: csak mogyoró! Az én nevem Kacsatollas Ádám.
- Az én nevem meg Mogyorós Mátyás! - enyhült meg a parányi emberke.
Beszélgetni kezdtek és hamarosan összebarátkoztak.Mogyorós Mátyás is legény volt még, ezért elhatározta, hogy a királlyal tart, segítik egymást a jövendőbeli feleség keresésében, megtalálásában.
Együtt mentek tovább, azazhogy a király felült a lovára, Mátyás pedig a király zsebében utazott, mogyoróházastul.
Oda érkeztek el nagysokára ahol Harapós Hümér király királyolt.Különös király volt: igen ritkán haragos, de pecsenyébe gyakran harapós, sapkája pedig tarajos. Ő tudott a legszebben kukorékolni az országában.Koronáját nem látták, azt a kincsesládája mélyén pihentette és nem mutatta meg.Három lányát viszont egyből bemutatta.Szép volt az egyik, csinos a másik, a harmadik is takaros. Mogyorós Mátyás viszont titokban kiderítette: mind a három királylány szobájában össze-vissza hányva a drága holmik, oly nagy a rendetlenség, akár a disznóólban, pedig még a disznóólban is rendet illik tartani.
Elbúcsúzott másnap Kacsatollas Ádám Harapós Hümértől és lányaitól.A vendéglátók Mogyorós Mátyást észre sem vették, így a picike emberke csak egy bájos, mulatságos egérkétől búcsúzkodott, annak farkincáját rázta meg többször is gyengéden, barátságosan.
No most jött még csak a messzi, pedig Hümér kastélya sem volt közeli!A következő kastélyban Mulatós Márton király lakomázott, zenebonázott.Neki is volt három lánya.Az egyik szép, mint a rózsa, a másik tündöklő, mint a harmatos tulipán, a harmadik pedig kecses, táncoskedvű, mint szélben a margaréta.
Igen gyorsan telt el a hét Mulatós Márton országában: tincitanci, mulatás, vidám kutyaugatás, sütemények, pecsenye, s cicaszem nyílt kerekre.
Hanem Mogyorós Mátyás, akit észre sem vettek, könnyen kiderítette: szépek ugyan a lányok, de az nem szép, hogy mindegyik csak a saját cicomázgatásával, díszítgetésével törődik, fejecskéjük viszont üres, mert lusták abba ismereteket, hasznos tudnivalókat töltögetni.
A hét leteltével el is búcsúzott Kacsatollas Ádám Mulatós Mártontól és leányaitól.Mogyorós Mátyás észrevétlen maradt a királyi udvarban, így ő csak egy kedvesen cincogó kis egérkétől búcsúzott el, annak egérpracliját rázta meg jókívánságok között tizenkétszer.Viszont különös!Mintha ugyanezzel az egérkével találkozott volna az előző királynál is... Mi ez a cincogós-nevetős varázslat?!
Messzi kastély után kereshették a távolit, de ismeritek a közmondást: "Aki keres, talál.".Mogyorós Mátyás, nevezzük immár egyszerűen Matyinak, ezt a közmondást kissé továbbköltötte:

Aki keres, talál.
Ám leeshet az áll!

Az áll azonban most nem esett le, szépséget vártak, szépséget találtak: vadregényes tájon, de hatalmas park közepén héttornyú kastély büszkélkedett.Benne Szépennéző Károly volt a király.Egyetlen leánya: Szépennéző Szilvia pedig nem csupán szépen nézett, de bűvös-gyönyörűen. Szavai olyan igéző kedvességgel csendültek, hogy Kacsatollas Ádám szívét nyugtalan haranggá alakították át.Ádám szíve Szilvikéért bimbamozott attól a pillanattól fogva, hogy a királylegény ránézett a királykisasszonyra: csak őt akarta feleségül.
Szerencsére Mogyorós Matyi, a kis alig látható legényke is jó hírt hozott Ádámnak: Szilvike szobájában példás a rend, Szilvike csinos fejecskéje tele van pompás ötletekkel, Szilvike - no az Szilvike!Ő, mármint Mogyorós Mátyás, szintén beleszeretne, megkérné a kezét, de mégsem csinál ilyet, mert nem jó, ha a feleség időnként kötényzsebébe teszi férjét, mogyoróházastul.Az nem használ a házasságnak!
Szépennéző Szilvike is egyre epekedőbb szemmel nézte Kacsatollas Ádámot, annak csókjaira áhítozott.Amire pedig egy ilyen jószívű, bájos, fenségesen gyönyörű leány áhítozik, - az nem marad el sokáig.
Nem is maradt.Ebben nincs semmi meglepő.A meglepetés ezután jött, nem is kevés!
A kedves tekintetű, nevetősarcú kisegér ugyanis megjelent Mogyorós Matyi előtt fehér blúzocskában, csinospiros szoknyácskában, ezüst cipőcskében, és elcincogott egy sor bűvös cincint, amire kisebbedni kezdett, s hopp! - már nem is egér volt, hanem szépséges aprócska leányka lett! Kiderült: nem egér ő, hanem a varázslatos tudományú Diókirály legkisebbik leánya, Diócska Sára.
Most láttátok volna Mogyorós Matyit!
Izgatottan izgett-mozgott, verseket irkált a Diókirály leányához, érte sóhajtozott, s ha csak tehette: ott sürgött-forgott körülötte.
Ha pedig egy ilyen helyre kis legényke, mint Matyi, valakiért ennyire sóhajtozik, - az a sóhaj nem sokáig száll a légbe sikertelenül.
Nem is szállt.Egy csók után kettő, kettő után kétszer annyi, s hamarosan felvirradt a kettős lakodalom napja: Szépennéző Szilvikét Kacsatollas Ádám vette feleségül, Diócska Sárikát Mogyorós Mátyás.Matyink ez alkalomból írt versét még a Szépeníró Királyi Hirlap is kinyomtatta:

Dó, dó, dó,
egy csók - egy dió,
de, de, de -
kettő kellene!
Lám, lám, lám,
három jobb, azám!
Négy, négy, négy, -
adj egy puszit még!
Hát, hát, hát,
miért sajnálnád?!
Hó! Hó! Hó!
Jobb, mint mogyoró!
Hű! Hű! Hű!
Édes, gyönyörű!