Feltöltve: 2005-09-17 22:48:07
Megtekintve: 5981
Ártatlanul...
Ártatlanul születtem, fehér nyoszolyában,
Boldog kisgyermekként, nagy, dühös világba.
Óvtak minden bajtól, ármánytól engemet,
Mint tiszta sziget úsztam, mocskos vértengeren.
De elmúlt a szép idő, felnőtt a kislány.
Lehullt egy fátyol, mit védve húztak ki rám.
Kinyílt a szemem, de fájón le is hunytam,
S kívántam, bár hagytam volna csukva.
Visszasírtam a boldog tudatlanságot,
De láttam már a szenvedő világot.
Véget vetni akartam minden fájdalomnak,
De egy ember egyedül nem tehet sokat.
Tiszta szívem, lelkem megfertőzte a rossz,
Észre sem vettem, hogy már én is véres vagyok.
Kegyetlen lettem, pedig tudtam még nemrég,
"Gyűlölni nem, csak szeretni születtem én."
Boldog kisgyermekként, nagy, dühös világba.
Óvtak minden bajtól, ármánytól engemet,
Mint tiszta sziget úsztam, mocskos vértengeren.
De elmúlt a szép idő, felnőtt a kislány.
Lehullt egy fátyol, mit védve húztak ki rám.
Kinyílt a szemem, de fájón le is hunytam,
S kívántam, bár hagytam volna csukva.
Visszasírtam a boldog tudatlanságot,
De láttam már a szenvedő világot.
Véget vetni akartam minden fájdalomnak,
De egy ember egyedül nem tehet sokat.
Tiszta szívem, lelkem megfertőzte a rossz,
Észre sem vettem, hogy már én is véres vagyok.
Kegyetlen lettem, pedig tudtam még nemrég,
"Gyűlölni nem, csak szeretni születtem én."
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!