Egy icipici manó - akkorácska mint egy csigabigacsáp - nyakába szedte lábacskáit. Miért eredt úgy neki? Azért, mert eleredt az eső.Jól jegyezd meg: ázott manó ritkán mond vígan "Hahó!"-t.
A manólábacskák nem helyettesítik az esernyőt. A százszorszép levele ilyen pici manócskánál viszont százszor is szépen használható esernyőnek, de csak akkor , ha nem lyukasztotta ki a harmonikatestű hernyó .Mert az nagy levéllyukasztó!
A manó fejébe ötlött: a százszorszép levelét használja esernyőnek. Így is tett. No ez csak egy ötlet, nem öt, de ez is valami.
Az esőfonalak azonban nem csupán az esernyőre estek, hanem furaferdén a manó lábacskáira is.Ejnye, a kis rakoncátlanok!
A manócska üres csigaházat talált. Szép nagyot. Gondolta: ez jó lesz esőváróhelynek, azaz esőkiváróhelynek.No, ez így már - nem kétlem - két ötlet, de az öttől még odébb vagyunk.
Üldögélt, nézegetett manócskánk a száraz csigaház belsejében, majd így szólt önmagához: nem egyszerűen csak az eső elálltát kiváró helynek jó ez a csigaház, hanem esőn, szelecskén nevető házikónak is. Persze, a szél jújde bebújhat elől, - no de ha ajtót készítene rá?!
Közel volt az erdő, volt ott tölgyfa, hölgyfa, legényfa, puhafa, keményfa, faragatlan fatuskó, édes illatú hárs és csavaros eszű, légcsavaros termésű juharfa egyaránt. Meg másféle is, - ez nem favicc! Csinált ajtót a csigaházikóra - tölgyfakéregből. No ezzel az ötletek száma három, de én a negyediket várom!
Megjött a picurka, de csudaokos manócska negyedik ötlete is. Hiszen, ha van háza, a háznak ajtaja, akkor a házacskán belül bútorra is szükség van! Firegett-faragott, készített két kiskecske után mekegő székecskét, takaros asztalkát, meg ágyat. Pitypangejtőernyős dunyha került az ágyra, arra pedig mohából szőtt dísztakaró. Ezzel az ötletek száma négy, - mityimatyi már elmégy?!
No de: ha van százszorszéplevél-esernyő, csigabiga-házikó, a házikón tölgyfakéreg ajtó, a házban bútor, - mit kívánhatunk még Marci úrtól? Merthogy - nem említettem még? - Pindurka Marci volt manócskánk becses neve.
Hát enni, inni miből fog Marci, meg a vendége? Rájött a manócska magától is: kellenek makkkupakok szamócalének, fenyőfából faragott tálak, kistányérok, nagytányérok, kiskések, nagykések, villák, kanalak...ezek nélkül nem lak a lak, kinevetik a halak! Ugyanis a közelben egy patakocska is csörgedezett.
Ezek az evőeszközök is bekívánkoztak hát a házikóba, és be is tértek, persze, nem maguktól, hanem Marci jóvoltából.
Ezzel az ötletek száma öt - és semmi több? Hol a ráadás?!
Hűha! Elállt az eső - és ki jön ott piroskendősen, pirosszoknyásan, piros arccal, fehér blúzban, nevető kék szemekkel, jókedvűen? Manó Manci aranyhaját lobogtatja a szelecske.Nincs nála hét erdőn, hét mezőn kedvesebb és szépségesebb manóleány! Annyit mondok, Marci, ötletekkel tarts ki!
Nem kellett Marcit biztatni. Ötlet ötletbe karolt és végül a legnagyobb ötlet is ott volt, méghozzá hamarosan, száz tücsökhegedű hangjával hangosan, száz rigó kórusdalával, izgő-mozgó mókusnéppel, ide-oda szálló bogárhaddal, lepketánccal, bámuló nyusziszemekkel, nagy eszem-iszommal, - Manó Manci és Pindurka Marci közös ötlete: a lakodalmuk.
Később is sok minden volt a csigaházban és körülötte: szöcskejáték, madárhinta. hovábújtatok, gyertekelő, neméranevem, jújdesáros, gimbegomba, tanulnodkell, ejnyebejnye, lepkétleltem, hátazmennyi, bogyólabda, kellekökény, - azaz Mancin és Marcin kívül gyermekeik is, három manókislány, két manófiúcska és ötletből nem öt, hanem százötvenöt, meg a többi.
Mégis: az a fő, az a lényeg, hogy az az egy is ott volt, - a boldogság.