Mind sebeket viszünk tovább magunkkal,
a bánatosak is, s a boldogok,
gőg-gazdagok, s lógó orrú szegények.
Sebeket mutat, rejt élő, s halott.

Sokféle seb van. Mind őrzi az emlék,
az emlék-test, s emlék-filmen az agy.
Már beforrott seb szívekig kiálthat,
ha zászlót lenget lázdús pillanat.

Sebek... Az egyik értő, megbocsátó,
a másik meg érthetetlen talány,
a harmadik köszön egy visszahajló
kéznek az Élet műtőasztalán.

Az egyik seb némán vádol, s hiába.
Másik seb már semmit sem akar itt.
Festett sebével mennyi hamis koldus
ugrál Mammon piacán, kérkedik!

Az én sebeim rejtettek: a lélek
mélyén ringatnak sötétlő mesét.
Ó, Jelen, álszent-gyilkos tőrdöfések!
Ó, vér, amelyben piros messzeség!

Az én sebeim álmodók, a lélek
mélye érzi álmaik igazát, -
s egyszer talán majd piros messzeségből
rájuk tekint egy új csillagvilág.