Egyszer, Kitudjahol királyságban, sétára indult annak szórakozott királya. Egymagában, testőrök nélkül.
Tette volna ezt elegáns kalappal a fején, - ha nem lett volna szórakozott.Így azonban, mivel egyenesen a király tanács üléséről ment a szabadba, véletlenül fején felejtette a koronát.
Ment a király, gondolkodott ezen-azon, és utólag is sok hibát észrevett a szerződés tervezetében, amit Kitudjahol királyság készült kötni Merreberreerre önállóan hencegő hercegséggel. Sok hibát észrevett ez a király, de azt nem, hogy koronája leesett a földre. Gyanútlanul ballagott tovább gondolataiba merülten.
Amint baktatott, talált a füvön egy báránybőr sapkát, olyat, amilyent a juhászok szoktak viselni azon a tájon.Felpróbálta, hát rájött: pompásan illik a fejére.No meg arra is rájött: koronája sehol.
- Ó, Sors! - nézett fel a magasba. Gyémántos aranykoronám helyett ezt a szép báránybőr sapkát küldted! Így nem fázik majd meg a fejem séta közben, mert ugyancsak hűvösre fordult hirtelen az idő. Korona és borona, okos vagy te, Sors koma!
Később hazaballagott, bánkódás nélkül. Hanem a kincstáros leltáros korántsem örült a dolognak, hogy még a Sors is apasztja a kincstárat, nem csupán ő, meg udvaroncbarátai. A listán így egy királyi korona hiány és egy báránybőr sapka többlet lett!
A király a vállát vonogatta, az udvari bohóc a hegedű vonóját, a kincstáros leltáros viszont összehúzta a szemöldökét: elveszett egy aranykorona gyémánttal kirakottan , - a föld alól is elő kell keríteni!
Nem kellett előkeríteni, mert már hozta is a szórakozott juhász, aki, ha a nyáját nem is, sapkáját elvesztette, a királyi koronát viszont megtalálta.
- Miért hoztad vissza ezt a hihetetlenül értékes tárgyat?! - ámult el a király.
A juhász megvakarta a fejét és így szólt:
- Felség! Négy kis manó ugrott ki belőlem, amikor megláttam ezt a fenségesen ragyogót.Az ő tanácsukra hoztam vissza.
- Nocsak! Ez aztán az érdekes! - nézett rá a király tágra kerekült kíváncsi szemekkel. Kik voltak ezek a manók?
- Az elsőt úgy hívják, Felséges Királyom, hogy Becsület.Azt mondta nekem: ami nem a tied, ne vedd el, ha találtad, próbáld meg visszajuttatni a gazdájához! A második az Okosság. Az így bölcselkedett: ha jogtalanul koronát teszel a fejedre, nagyon megbánhatja az az ostoba fejed! A harmadik az Egészség.Az meg így szólt: hűvös szélben, hidegben neked, a juhásznak, báránybőr sapka kell, hogy meg ne fázz! A korona viszont hideg fémből van és ráadásul nyomná is a fejed.A negyedik manó a Biztatás...
Itt megállt a beszéddel a juhász.
No és a Biztatás mit mondott?! - türelmetlenkedett a király.
- Az csupán annyit, felség, - szerénykedett a juhász - hogy egy ilyen bölcs és igazságos király, mint felséged, biztosan ad valami jutalmat hűséges szolgájának, aki visszahozza neki elvesztett koronáját.Ám hozzátette a manó: még ha el is felejtene jutalmat adni, mégiscsak könnyebb élni, aludni becsületes lélekkel, korona nélkül, mint háborgó lélekkel és elrejtett koronával.
Jót nevetett a király és így szólt a juhászhoz:
- Köszönöm, hogy visszahoztad a koronám! Én pedig, jótettedért cserében, mindjárt visszaadom a sapkád, mert azt meg én találtam meg. Azzal súgott valamit a kincstárnok fülébe.
Az egyik szolga nemsokára hozta is a juhász báránybőr sapkáját. Gyönyörű fény csillogott ki a sapkából. Talán az Aranymadár rakott fészket benne és tele volt aranytojással?
Nem egészen, de majdnem. A király színültig megtöltette a sapkát arannyal, úgy adatta vissza a juhásznak.