Nehéz idők voltak a 30-as évek, a háború emlékéből felocsúdó Magyarországot elérte a gazdasági válság. A felső és középréteg jelentős vagyont vesztett a kisemberek még inkább elszegényedtek, és sok családban még az élelem előteremtése is nehézséget okozott. A jószándékú emberek igyekeztek erőn felül mindent megtenni, hogy segítsenek akin csak lehet. Ilyen ember volt János tiszteletes is aki elsősorban a gyermekeken szeretett volna segíteni. Megszervezte, hogy az elszegényedett családok gyermekei a még megmaradt gazdagabb, módosabb családokhoz mehessenek enni minden vasárnap és így ha egy héten egyszer is de legalább rendes ételhez jussanak. Így történt, hogy Lacikát is beosztották kosztolni. Édesanyja szégyenérzetét legyőzve örült, hogy legalább a gyermekének jut néha rendes étel a gyomrába. Minden vasárnap rendesen felöltöztette, -mégse szólják meg a népek- és elindította Lacikát „gazdagékhoz” ebédre. Mikor megérkezett a cseléd beengedte a konyhába a hátsó bejáraton át és elébe tette a tányér ételt. Mikor a gyerek az ételt megette, még le sem tette a kanalat már indították is útnak. Ő szépen megköszönte, mert illemtudó gyerek volt és hazabandukolt. Otthon az édesanyja mindig megkérdezte,
-No édes fiam hát mi volt az ebéd?
Lacika pedig elmondta, hogy főzelék meg kenyér, főtt krumpli meg főtt hús, leves, paradicsomos káposzta. Mikor mi volt. Meg lepkeleves.
-Mi? -kérdezte akkor az anyja mert azt hitte rosszul hall.
-Lepkeleves –válaszolta Lacika.
-Hát az meg mi a csuda?
-Hát lepkeleves, finom édes -mondta a gyerek.
No hát jól van, hagyta rá az anyja, ki tudja mit esznek a gazdagok, meg mit talál ki a gyerek lényeg, hogy finom.
Lacika továbbra is járt ebédelni vasárnaponként és néha mondta, hogy az ebéd lepkeleves volt. Egyszer az édesanyja mikor mosószappanért ment a piacra, találkozott a gazdagék cselédjével. Ismerte is a családjukat régről, megkérdezte hát, hogy ugyan mondja már meg mit adnak ott a gyereknek, miféle étel az a lepkeleves. Az asszony kissé pironkodva ugyan de elmesélte, hogy a gazdagék kosztoltatják ugyan a gyereket de nemigen örülnek neki, csak hát a tiszteletes szavára adnak a városban és ők nem akartak szégyenben maradni. És hát a vasárnapi ebédből ő nem adhat a gyereknek, hanem a héten megmaradt ételt kell odaadnia neki. Amikor előzőleg megmarad a gyümölcsleves azt beteszik a kamrába, de a kamrában a molyok és éjszakai lepkék belerepülnek a levesbe és belepusztulnak, azt adják oda a gyereknek vasárnap ebédre. LEPKELEVES.
-Édesanyám dél van mehetek ebédre -kérdezte vasárnap Lacika az édesanyjától.
-Mehetsz kisfiam- mondta- gyengéden megsimogatta, a fejét és elfordult felőle, hogy ne lássa a gyerek a kicsorduló könnyeit.


2008.11.06.