Lassan hömpölygött a nagy, barna vizű folyó. Máté csónakért nézegetett ide-oda, mert a túlpart egyik öblének fái közül kilátszott a fekete kalózok hajójának ijesztő lobogója.
- Meg kell tudom hová ássák el a kincset! - gondolta Máté és csónak híján úszáshoz készülődött.Ekkor kis barna bőrű törpécske ugrott elő a közeli bokorból és a folyóra mutatott:

Benne van a krokodil!
Kérem, az úgy krokodál!
Ott a koronás király
Krampuszkrokodilus Pál!

Már úszott is feléjük egy nagy-nagy krokodilus.Kissé lötyögött a hasa, de kitátott szájában villogott a fogsor.Máté nem ijedt meg, hanem felkapott egy nagy követ.
Aki megijedt, - az kiugrott a krokodilusból.Barna törpécske volt: Hehe.Az úszó krokodilus pedig nem krokodilus volt, hanem krokodilbőrbe bújtatott csónak.Abból ugrott ki Hehe.
Az előbbi, kissé nagyobb törpe átölelte őt. Ő volt Hehehe, Hehe apukája.
A közeli bokron kinyitotta hatalmas, görbe, szarvalakú csőrét egy szarvasmadár és ezt harsogta:
- Lecke-mecke-számtanlecke!
Máté bosszúsan kiáltott vissza:
- Majd ha enyém lett a fekete kalózok kincse!
Beugrott a csónakba, Hehehe és Hehe szintén. Hehe elindította a motort és a krokodilusbőrű csónak a túlpart felé siklott. Jaj, csak meg ne hallják a motor hangját a kalózok!
Kiszálltak.Máté óvatosan közeledett az öböl partján heverésző kalózokhoz. Kísérőit, Hehehét és Hehét is csendre intette.Azok nem is szóltak egy mukkot sem, csak a velük szemben lépegető nagy, félig kopaszfejű madár, a marabu búslakodott rekedt hangon:

Számtanleckéd nincs kész? Hú!
Bánatos a marabu!

- Mi faggatsz, mi közöd az én leckémhez?! - suttogta sértődötten Máté. Mi vagy te: számtantanár vagy hosszúlábú csigafelcsípő, halfogó uraság?!
A fekete kalózok Mátéékat nem vették észre, de a marabu hangját meghallották.A kalózkapitány felkapta a fejét.
- Már a marabu is tud a kincsről és azt ajánlja: számoljuk meg az aranyakat! Ki fecsegett neki?! Csak nem neked kell ezt is felróni, Makaróni Tóni?! - mordult rá az egyik kalózra.Az ijedten tiltakozott.
Összeült a hét kalóz egy hatalmas vasláda előtt.Mindegyikük kezében ásó volt.Elhatározták: szétosztják az aranyat, meg egyéb kincsféleséget. Utána mindegyikük külön-külön ássa el a magáét titkos helyre.Nem mintha nem bíznának egymásban, de ami biztos, az biztos, ami titkos, az titkos!
Az osztozkodás nem ment könnyen, sőt akkora vitát kavart, hogy még az ingyenszínházat kedvelő majmok is mind arrafelé igyekeztek a fákon.No most Máténak ugyancsak szüksége volt Hehehe és Hehe fürge szemeire, hiszen hét rablót kellett megfigyelni: hová ássák el kincsüket?!Hehehe és Hehe minden elásott kincs helyét pálmalevélre jegyezte fel, kétszeresen titkosított titkosírással.
Amikor a rablók eltávoztak, Máté nekiállt kiásni amit a vásott kalózkapitány elásott.Hát ki ugrált oda? Csimpánzleányzó, majomtánclépésben, de olyan furán, mókásan, hogy Hehehe nevetett, Hehe kacagott rajta.
Zokon vette ezt a majom:

Ne nevess a csimpánzon!
Máskor a fán hintázom.
Most Mátétól kérdezem:
kész a leckéd? Vagy még nem?!

Mérges lett Máté, földhöz csapta az ásót és - felébredt.Könyve, amelyik a számtanleckétől elcsábította, az "Afrikai kalandok", ott hevert a padlón.
Iskolába menni korán volt, de a leckét megcsinálni még mindig nem késő. Elővette Máté a füzetét, kiszámított minden példát, gondosan, figyelmesen. Édesanyja csodálkozott:
- Most csinálod a leckéd?! Hányszor mondtam neked egész este, hogy készítsd el! Rendben...látom, felébredt benned a lelkiismeret.Jobb későn, mint soha - tartja a közmondás.Ám nem lett volna jobb, ha nem kellett volna nógatni, és még aznap megcsinálod, azután olvasol, majd pedig nyugodtan alszol?!
- Igazad van, te szarvasmadár, marabu, csimpánzka! - nevetett mamájára kedvesen, de bűnbánó arccal Máté. Máskor így is teszek majd!