várj, a rögöt ereszd el!
megfogtad-e már
a hangokat szemeddel?

hínár kezeddel
pókháló tenyereddel
a makacsság rögét
csak egy percre ereszd el

és a szorítás lazulni fog
szárnyad bontakozni
érzed-e már ahogy
töltik ki a nedvek
a tápláló nedvek

a rög az csak porcsomó
azt elhagyta az nem tűri meg
az éltető nedveket
kőbe zárt sivatag nehéz
összetömörödött rög

de te repülni fogsz
ha nem tömöd tele
földdel a füledet
ha nem szórsz homokot
önnön szemedbe
ha nem rejted sárba arcodat

fuvolák dallamát
szeleknek dallamát
már nő a szárnyad
de repülni tanulni kell

fogtál-e már a szemeddel
hangokat?
most nyomukba eredhetsz
a röpködő hangjegyeknek

félsz a magasban?
félsz-e véghetetlen
terekbe ágyazva magadban?

átlátszó égi terekbe
termeibe a szél uraknak
süvítve kacagó dalukban
nyomukba eredhetsz
a hangjegyeknek

táncolnak a hangok
tudtad-e
hogy a zene az tánc
és hogy a tánc zene
tapintottál-e már hangokat
és ízleltél-e színeket?

most kerekedj fel
hagyd a halálról zúgó
bűnös és hazug képeket
hidd el a tánc
nem fog véget érni

de ne a földön tedd
az első lépteket
eredj a hangjegyek nyomába

a magadba rejtett
dallamot szedd rendbe
hang tested koloncait
láncait vesd le
légy az istenek éneke

légy tapintható hang a szemnek
légy mindenütt zene
ne sajnáld porladó
rög testedet
testebb testet kapsz
ne félj
ne félj a magasban
a rögöt már ereszd el!