Feltöltve: 2008-11-02 00:09:15
Megtekintve: 6071
Illúzió
Kimondott szó, mely elhalkul, mint fény a ködben,
Lángoló papír, melynek hamva vállad felé röppen,
Eltűnnek mind nyomtalan, mintha sose lettek volna
Alkonyod hajnalán rátalálsz a bűvös szóra..
Hiába mosolyogtál, elmúlt már oly rég,
Azt mondják az élet szép,
Pedig hasztalan.
Ami születik, meghal majd, bármeddig is tartson
Sosem örök a mosoly az emberi arcon.
Mihez kell a halál? Miért van a kezdet, a befejezés,
Ha egyszerűbb a meg sem születés...
Amikor lépsz egyet a járdán,
Melyet ezerszer jártál már be
Mikor ott a szád az üveg száján,
Iszol egy kortyot, a melegre.
Amikor csak felemeled a kezed.
Még valóság. Holnap talán emlékezet.
Más emlékszik rád, mint a hamu papírra
És csak ennyi lesz felírva.
Nyugodjék békében.
In memorian H. Tamás barátomnak. -2007-
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!