Olajvirágok tükrös fénye.
Aszfaltcsíkok bűvös árnya.
Nem, ne lépj te most beléje!
Bolond világ, nagy hibája:

Csodát termel, csettint s tapsol.
Bizalmat fektet magába.
És ha néha megharagszol,
beédesget zöld tavába.

Ott bársony hínár húz le mélyre.
Sellő csapat hullámzása.
Bódult nyomás, lágy zenére
szédült ember imbolygása.

Másnap reggel otthon ébredsz.
"A valóság az ember álma?"
Meghagyod másnak a kételyt,
fejest ugrasz zöld tavába...