Kedves Fefo!
Köszönöm szépen ezt a gyönyörű verset(már hiányoltam)!:)

Talán meg is dermedtek már
az ellobbant mécsek könnyei,
csöndjük gyászfátyolát
virágaikra simították
az emlékezők sóhajai.
Lassan, méltósággal
közeledik az alkony,
szélsóhajjal lobbant
még néhány gyertyacsonkon,
majd a csillagos éjszakával
takarja be sírokat,
és egy kereszt alatt
csendes álomba hull
ekkortól újra az éj az úr.

Nekem ezt mesélte el ez a fotód.