Feltöltve: 2008-10-31 08:05:29
Megtekintve: 2719
Mami blog / pók a homlokomon.
- Hurrá ! itt a szünidő ! - ordította Noémi és bevágta táskáját a szekrény aljába.
Dóri szája azonnal legörbült
- és nekem ? Én meg menjek oviba? szipogta.
- Dehogy, dehogy,- nyugtatgattam, - majd elleszünk itthon, együtt.
Így kezdődött az én különös, kínos-keserves kinevettetésem .
Első napi program bevásárlás. Jöttek szívesen, de a kutyafülén kívül minden ütyürkét- mütyürkét megvetettek velem. Vettünk matricát, ceruzát, picike mérges kígyót, körömnyi lovacskákat, kutyát, egeret és tetoválós rágót. Ha tudtam volna, hogy egy csomagban 30 db tetoválós matrica van !!! Másnap görkoriztak a sétáló utcában. Büszkén figyeltem, milyen ragyogóan csinálják, az alig hatéves Dóri még gyorsabban száguldott mint a nyolcéves Noémi. De aztán megjelentek a szünidei kamaszok ugyanott- lefűrészelt ülésű bicajjal és csak úgy állva tekerve, pörögtek, ugrattak száguldottak a görkorizó kis virtuózaim között, előtt, mögött. Szóval, valahogy túléltem a rettegést és félórás könyörgés után kelletlenül hazamentünk. Másnap hála Istennek ! esett az eső. Csendesen kezdődött a nap, reggeli után leültek játszani a korábban beszerzett mütyürkékkel. De aztán engem is bevontak a játékba. Én lettem a Vevő, ők a boltosok. Mikor már az összes fémpénzemet elköltöttem, kitaláltak egy még jobbat !
Tetoválós szalont nyitottak. Én lettem a Vendég. Először csak a karomra és a lábamra ragasztottak egy egy sárkányt, kígyót, pókot, vasmacskát. Mondtam, hogy több már nem kell, mert nem tudom lemosni.
De, de - nyugtatgattak - vízzel egész egyszerűen lejön !
Bevallom, magam is élveztem a játékot, jó nagyokat kacagtunk azon, hogy, hogy nézek ki. Amikor megnéztem magamat a tükörben, még rémes pofákat is vágtam, hogy fokozzam a jókedvet. Erre találták ki, hogy egy pókot kell ragasztani a homlokomra, és az majd mozog, amikor összeráncolom. Tényleg mozgott. Na akkor még egy kígyót az arcomra a szám mellé, mert az majd tekergőzik, ha nevetek. Tényleg tekergőzött.
Egy hete dörzsölöm az arcomat, kezemet lábamat, vízzel, szivaccsal, krémekkel, ecettel,
Bánfi hajszesszel, de a nyomok még mindig ott vannak. Suttyomban figyelem az utcán az arcokat. Látom a gúnyos mosolyokat.
- Na ez a néni sem bolondul már meg ! - gondolják - pók van a homlokára tetoválva.
Dóri szája azonnal legörbült
- és nekem ? Én meg menjek oviba? szipogta.
- Dehogy, dehogy,- nyugtatgattam, - majd elleszünk itthon, együtt.
Így kezdődött az én különös, kínos-keserves kinevettetésem .
Első napi program bevásárlás. Jöttek szívesen, de a kutyafülén kívül minden ütyürkét- mütyürkét megvetettek velem. Vettünk matricát, ceruzát, picike mérges kígyót, körömnyi lovacskákat, kutyát, egeret és tetoválós rágót. Ha tudtam volna, hogy egy csomagban 30 db tetoválós matrica van !!! Másnap görkoriztak a sétáló utcában. Büszkén figyeltem, milyen ragyogóan csinálják, az alig hatéves Dóri még gyorsabban száguldott mint a nyolcéves Noémi. De aztán megjelentek a szünidei kamaszok ugyanott- lefűrészelt ülésű bicajjal és csak úgy állva tekerve, pörögtek, ugrattak száguldottak a görkorizó kis virtuózaim között, előtt, mögött. Szóval, valahogy túléltem a rettegést és félórás könyörgés után kelletlenül hazamentünk. Másnap hála Istennek ! esett az eső. Csendesen kezdődött a nap, reggeli után leültek játszani a korábban beszerzett mütyürkékkel. De aztán engem is bevontak a játékba. Én lettem a Vevő, ők a boltosok. Mikor már az összes fémpénzemet elköltöttem, kitaláltak egy még jobbat !
Tetoválós szalont nyitottak. Én lettem a Vendég. Először csak a karomra és a lábamra ragasztottak egy egy sárkányt, kígyót, pókot, vasmacskát. Mondtam, hogy több már nem kell, mert nem tudom lemosni.
De, de - nyugtatgattak - vízzel egész egyszerűen lejön !
Bevallom, magam is élveztem a játékot, jó nagyokat kacagtunk azon, hogy, hogy nézek ki. Amikor megnéztem magamat a tükörben, még rémes pofákat is vágtam, hogy fokozzam a jókedvet. Erre találták ki, hogy egy pókot kell ragasztani a homlokomra, és az majd mozog, amikor összeráncolom. Tényleg mozgott. Na akkor még egy kígyót az arcomra a szám mellé, mert az majd tekergőzik, ha nevetek. Tényleg tekergőzött.
Egy hete dörzsölöm az arcomat, kezemet lábamat, vízzel, szivaccsal, krémekkel, ecettel,
Bánfi hajszesszel, de a nyomok még mindig ott vannak. Suttyomban figyelem az utcán az arcokat. Látom a gúnyos mosolyokat.
- Na ez a néni sem bolondul már meg ! - gondolják - pók van a homlokára tetoválva.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
