Tűrj, tűrj kicsi színészem!
Véget ér egyszer a darab.
Béke lesz majd annak szívében,
Ki ilyen formán nyugton marad.
Ha rád is dől a díszlet éppen,
Vagy egyedül állsz a színpadon.
Nem szabad már azt mit régen,
A ma eszménye a nyugalom.
Rómeó már nem öl fivért,
Sír valahol Júlia után.
Júlia köti vérző szívét,
Múltán rágódva csak néz bután.
Te játssz kicsim, bolondot, némát!
Ne lássák te más vagy. Szenvedsz.
Figyelmet nézőktől ne kérj hát!
Hidd! Neked lesz jobb, ha engedsz.
Ha majd vége, és meghajolsz,
Néhány perc néma csönd után,
Rájönnek, csodát láttak addig.
Bámulva tapsol a nép, kukán.