Zölden kattog
előttem az idő.
Türkizben forog
az égben a bogár.
Némán fekszem
a pogányok kövei
lábánál. Kőtestek.
Hideg van.
Vacog az én,
mert

mélyen fekhetett volna
szívem vitorlái közt
a nyugalommal.