Feltöltve: 2005-09-11 19:12:02
Megtekintve: 6143
GÚNYOS MINIMESÉK /7/
MENNYORSZÁG, POKOL
- Uraságod olyan határtalanul nagytudású! - hízelgett egy ember a bölcselőnek. Meg tudná mondani nekem: merre lehet az a Mennyország, amelyről oly gyakran álmodom?
A bölcselő, akit az utóbbi időben sok gond nyomasztott, kedvetlenül válaszolt:
- Először is nem létezik határtalanul nagy tudás. Másodszor: a Mennyországról én is csak álmodom - olykor. Azt is csak sejtem, hogy a Pokol itt van, a Földön.
A mézesmázoskodó ember közbevágott:
- Igen, a Pokol! A Sátán műve...
A bölcselő szomorúan mosolygott:
- Azt nem tudom, hogy ez a földi Pokol mennyiben a Sátán műve. Azt azonban igen, hogy mennyire az embereké! Lehet, hogy az emberek csak ráfogják a dolgot Luciferre, - egyesektől sok minden kitelik!
A FÁK ÉS AZ ÉG
A bölcselő barátjával együtt sétált a parkban. Barátja megjegyezte:
- Meglepően magasak, látod, ott, azok a fák, - node tudjuk a mondást: "Nem nőnek a fák az égig."
- Ugyan! - legyintett a bölcselő. Attól függ, hogy miként határozzuk meg az ég fogalmát. Más az ég a hangyának, más a lepkének, megint más a madaraknak, - és egészen más az embereknek.
HIT A JÖVŐBEN
A bölcselő az emberiség jövőjéről tartott előadást. Csak úgy hullottak a tűnődő pontok, fájdalmas felkiáltó- és kétkedő kérdőjelek. Egyik hallgatója előadás után megjegyezte:
- Ne tessék haragudni az őszinte kérdésért, de hisz Ön egyáltalán abban, hogy az emberiségnek van jövője?
- Őszinte kérdésért még sohasem haragudtam meg! - válaszolta a bölcselő. Abban pedig hiszek, hogy egy darabig még mindenképpen lesz jövője az emberiségnek, de, ha nem embereli meg magát, attól félek: ez a jövő rosszabb lehet, mint a jövőtlenség!
AJÁNLAT
A király felajánlotta a bölcselőnek: ha beleegyezik, kinevezteti főminiszterének. Hízelgően mutatott udvaroncaira:
- Ezzel a kinevezéssel egyből drága, hű alattvalóim fölé emelkedhetnél!
A bölcselő elmosolyodott:
- Igaza van, Felséges Úr! Ezek az alattvalók valóban drágák, mert sokba kerülnek a népnek, valóban hűek, csak az a kérdés, hogy kihez-mihez, továbbá valóban alattvalók, mivel az általam megkívánt erkölcsi szint alatt vannak, igaz, az alá valók is. Ám, Felséges Úr, ha elfogadnám kegyes ajánlatát, akkor én nem csupán Felséged alattvalója lennék, hanem az előbb említett erkölcsi szint alattija is!
A király nem vette szívére a visszautasítást, nevetett:
- No, ha nem, hát nem! Azt hiszem, e posztot illetően nem szűkölködöm jelöltekben...
SORS
Trónusváltás után az új király megkérdezte a bölcselőt, hogy mi lett X. tudós sorsa, akiről azt hallotta: kissé forrófejű, könnyen nyelvére kerül az, amit igaznak vél.
- A szokásos - válaszolta a bölcselő. Felséged elődje tisztességesen betartotta a fokozatokat. Előbb főtudósi fokozatot adatott neki és agyondícsértette. Ez nem használt. Ezt követően agyonhallgattatta. Ez majdnem használt, de mégsem. Így hát szegény trónonülőnek nem maradt más választása: agyonüttette.
- No és ez az utóbbi használt?! - kíváncsiskodott a trónrendszerváltott király.
- Ez még önmagában nem használt volna - vallotta be a bölcselő. Ám Felséged felséges elődje tudta mitől döglik a légy. Az agyonüttetés után ismét elkezdte agyondícsértetni. Ez már használt.
JANUS-ARCÚAK
- Janus-arcú és Janus-curriculum vitae-jű ember - jegyezte meg valakiről a bölcselő. Mindkét rendszerhez megtalálta odailleszthető arcát és önéletrajzát.
- No és ha egy harmadik jönne?! - kíváncsiskodott a bölcselő barátja.
- Amennyiben harmadik jönne, - felelte a bölcselő - ő akkor sem jönne zavarba: két arcából és két curriculum vitae-jéből egyaránt kreálna egy-egy ahhoz illeszthető harmadikat!
TRAGIKUS TÉVEDÉS
Kint az utcán örjöngtek az emberek. Akit bűnösnek véltek, az verték, rugdosták, majd lámpavasra felakasztották, jóllehet, esetleg a kiszemelt áldozatok nem is voltak vétkesek.
A bölcselő ajtaján feldúltan rohant be a barátja:
- Nézz ki az ablakon! Fellázadt, gyilkol a nép!
A bölcselő szigorúan rászólt:
- Tragikus tévedés! Kint nem a nép van most, hanem a csőcselék! A nép nem így viselkedik...
Barátja megdöbbent:
- Azt mondod, hogy csőcselék?!
Izgatott vita kezdődött. A bölcselő barátja végül belátta tragikus tévedését, de azért mégegyszer az ablak felé bökött:
- Ha ők győznek, akkor majd népként fogják emlegetni, magasztalni őket...
A bölcselő arcán ráncok futottak át:
- Ez így igaz, de az igazság számára ez a mostani utcai tömeg mégiscsak csőcselék marad. Az igazi nép, bár sokakat ért sérelem, most, zavarodottan, kételyek közepette bár, de otthon ül, - és megpróbál gondolkozni...
- Uraságod olyan határtalanul nagytudású! - hízelgett egy ember a bölcselőnek. Meg tudná mondani nekem: merre lehet az a Mennyország, amelyről oly gyakran álmodom?
A bölcselő, akit az utóbbi időben sok gond nyomasztott, kedvetlenül válaszolt:
- Először is nem létezik határtalanul nagy tudás. Másodszor: a Mennyországról én is csak álmodom - olykor. Azt is csak sejtem, hogy a Pokol itt van, a Földön.
A mézesmázoskodó ember közbevágott:
- Igen, a Pokol! A Sátán műve...
A bölcselő szomorúan mosolygott:
- Azt nem tudom, hogy ez a földi Pokol mennyiben a Sátán műve. Azt azonban igen, hogy mennyire az embereké! Lehet, hogy az emberek csak ráfogják a dolgot Luciferre, - egyesektől sok minden kitelik!
A FÁK ÉS AZ ÉG
A bölcselő barátjával együtt sétált a parkban. Barátja megjegyezte:
- Meglepően magasak, látod, ott, azok a fák, - node tudjuk a mondást: "Nem nőnek a fák az égig."
- Ugyan! - legyintett a bölcselő. Attól függ, hogy miként határozzuk meg az ég fogalmát. Más az ég a hangyának, más a lepkének, megint más a madaraknak, - és egészen más az embereknek.
HIT A JÖVŐBEN
A bölcselő az emberiség jövőjéről tartott előadást. Csak úgy hullottak a tűnődő pontok, fájdalmas felkiáltó- és kétkedő kérdőjelek. Egyik hallgatója előadás után megjegyezte:
- Ne tessék haragudni az őszinte kérdésért, de hisz Ön egyáltalán abban, hogy az emberiségnek van jövője?
- Őszinte kérdésért még sohasem haragudtam meg! - válaszolta a bölcselő. Abban pedig hiszek, hogy egy darabig még mindenképpen lesz jövője az emberiségnek, de, ha nem embereli meg magát, attól félek: ez a jövő rosszabb lehet, mint a jövőtlenség!
AJÁNLAT
A király felajánlotta a bölcselőnek: ha beleegyezik, kinevezteti főminiszterének. Hízelgően mutatott udvaroncaira:
- Ezzel a kinevezéssel egyből drága, hű alattvalóim fölé emelkedhetnél!
A bölcselő elmosolyodott:
- Igaza van, Felséges Úr! Ezek az alattvalók valóban drágák, mert sokba kerülnek a népnek, valóban hűek, csak az a kérdés, hogy kihez-mihez, továbbá valóban alattvalók, mivel az általam megkívánt erkölcsi szint alatt vannak, igaz, az alá valók is. Ám, Felséges Úr, ha elfogadnám kegyes ajánlatát, akkor én nem csupán Felséged alattvalója lennék, hanem az előbb említett erkölcsi szint alattija is!
A király nem vette szívére a visszautasítást, nevetett:
- No, ha nem, hát nem! Azt hiszem, e posztot illetően nem szűkölködöm jelöltekben...
SORS
Trónusváltás után az új király megkérdezte a bölcselőt, hogy mi lett X. tudós sorsa, akiről azt hallotta: kissé forrófejű, könnyen nyelvére kerül az, amit igaznak vél.
- A szokásos - válaszolta a bölcselő. Felséged elődje tisztességesen betartotta a fokozatokat. Előbb főtudósi fokozatot adatott neki és agyondícsértette. Ez nem használt. Ezt követően agyonhallgattatta. Ez majdnem használt, de mégsem. Így hát szegény trónonülőnek nem maradt más választása: agyonüttette.
- No és ez az utóbbi használt?! - kíváncsiskodott a trónrendszerváltott király.
- Ez még önmagában nem használt volna - vallotta be a bölcselő. Ám Felséged felséges elődje tudta mitől döglik a légy. Az agyonüttetés után ismét elkezdte agyondícsértetni. Ez már használt.
JANUS-ARCÚAK
- Janus-arcú és Janus-curriculum vitae-jű ember - jegyezte meg valakiről a bölcselő. Mindkét rendszerhez megtalálta odailleszthető arcát és önéletrajzát.
- No és ha egy harmadik jönne?! - kíváncsiskodott a bölcselő barátja.
- Amennyiben harmadik jönne, - felelte a bölcselő - ő akkor sem jönne zavarba: két arcából és két curriculum vitae-jéből egyaránt kreálna egy-egy ahhoz illeszthető harmadikat!
TRAGIKUS TÉVEDÉS
Kint az utcán örjöngtek az emberek. Akit bűnösnek véltek, az verték, rugdosták, majd lámpavasra felakasztották, jóllehet, esetleg a kiszemelt áldozatok nem is voltak vétkesek.
A bölcselő ajtaján feldúltan rohant be a barátja:
- Nézz ki az ablakon! Fellázadt, gyilkol a nép!
A bölcselő szigorúan rászólt:
- Tragikus tévedés! Kint nem a nép van most, hanem a csőcselék! A nép nem így viselkedik...
Barátja megdöbbent:
- Azt mondod, hogy csőcselék?!
Izgatott vita kezdődött. A bölcselő barátja végül belátta tragikus tévedését, de azért mégegyszer az ablak felé bökött:
- Ha ők győznek, akkor majd népként fogják emlegetni, magasztalni őket...
A bölcselő arcán ráncok futottak át:
- Ez így igaz, de az igazság számára ez a mostani utcai tömeg mégiscsak csőcselék marad. Az igazi nép, bár sokakat ért sérelem, most, zavarodottan, kételyek közepette bár, de otthon ül, - és megpróbál gondolkozni...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!