Meg kell, hogy öljelek.
El kell hogy pusztítsalak magamban.
Különben te válsz brutális gyilkosommá,
Ki végtelen precizitással lassan darabokra tép.

Már csak a módszeren gondolkodom.
Hogyan válasszalak ki elmém mindennapjaiból?
Hogyan szigeteljelek el lelkemtől végleg?
Hogyan fogjam be fülem, mit hangjaiddal növesztettél bennem?

Meg kell, hogy öljelek.
El kell tűnnöd örökre, különben én tűnök el.
Naponta meggyilkolsz, de ügyelsz, hogy túléljem,
S még sok nap múlva lesz, hogy végleg bevégzem.

Nem győzhetsz.
Meg kell mutatnom, be kell bizonyítanom,
Hogy én vagyok az erősebb, ki halálba kerget.
Lemészárollak, csak meg ne remegjek a döntő pillanatban.

Meg kell, hogy öljelek...
Különben én leszek az áldozat.

Már zuhanok. Néhány pillanat múlva földet érek.
És mikor szétkenődik a kövekre hulló testem,
Akkor végre te is meghalsz énbennem.


Legyőztelek!