Szendereg szívemben a vétek,
melyet szivesen büntetnétek,
ám én kilépek elibétek.

(József Attila)



˝Szendereg szívemben a vétek,˝
távoli, álombéli mézek
íze, zamata, mitől féltek,

˝melyet szivesen büntetnétek,˝
irigyen, ostobán, pedig nem élet,
ha nem vállalom, amit remélek,

˝ám én kilépek elibétek,˝
vétkem tiszta, hát büntessétek,
magam ellen többé nem vétek.