Feltöltve: 2008-10-16 19:35:43
Megtekintve: 6245
Bizalom
- Filozófus Uram! Olvasta esetem a Bögyösbugyis újságban?!
- Nem olvastam, de hallottam róla, Pettyespáncsi Néni! Nem volt kicsit túlzott a bizalma ahhoz a betörőhöz, amikor arra kérte: ne vigye el a televízióját?
- Bízni kell abban, Filozófus Uram, hogy a rossz útra tért emberek is visszatérhetnek a jó útra!
- Igen, de a betörő mégis elvitte a televízióját, és úgy fejbe vágta a Nénit, hogy összecsuklott...
- Én azért bízom abban, lelkem, hogy később mégis elgondolkozik a betörő és visszahozza a tévémet. A rendőrséget is arra kértem: mondják meg neki, ha megtalálják, hogy megbocsátok, csak hozza vissza a televíziós ládámat, mert nézni szoktam a Daloló Dunyhadagasztók műsorát... Bízom benne, hogy visszakapom!
- Hüm-hüm... No és mit mondtak a Néninek a rendőrségen?
- A rendőrségen azt mondták, hogy mindent megtesznek, ami tőlük telik, de teli vannak hasonló esetekkel, továbbá miért nem szereltettem fel kamerát a lakásomban, ha lekameráztam volna a betörőt, akkor most nagyobb lehetne a remény... Persze az én nyugdíjamból nem telik kamerára... de azért én így is reménykedem. Amíg remény van, nincs veszve semmi!
- Hüm-hüm...hát a semmi az lehet, hogy nincs veszve, de a valami... Én a legjobbakat kívánom Páncsi Néninek, de azért kételkedem abban, hogy...
- Jaj, ne kételkedjen, Filozófus Uram! Azt álmodtam az éjjel, hogy minden jóra fordul majd: a betörő visszahozza a televízióm, az ország kilábal a bajból, amibe belelábalt, a pártok kibékülnek, a köztársasági elnök homlokon csókolja a miniszterelnököt...
- Hát minden lehet, még a lehetetlen is, de azért az, hogy a jelenlegi miniszterelnököt, no az mégis... Ha ez megtörténne, de vidáman kiáltaná oda a médiafotós, kezében a géppel: "Most örül a kismadár!"
- Talán röpül, Filozófus Uram! Úgy szokták mondani a fotográfusok az én időmben: "Most röpül a kismadár!"
- Semmilyen madár nem örül annak, ha röpül, de azért igaza van, Páncsi Néni, így mondják, én csak tréfáltam.
- No és álmomban véget ért a gazdasági válság, Filozófus Uram... globálisan...
- Az nem lesz elég, Páncsi Néni, hogy globálisan... Legközelebb álmodjon tovább, mert, ha a világ jobbulón globál, attól még egy ilyen kis országot, mint Hungary, az ördög tovább lóbál...
- Álmodom is, Filozófus Uram! Fő a bizalom!
- Talán fordítottan, Páncsi Néni, ha történelmünkre gondolok: túlzásba vitt bizalomtól könnyen fő a fejünk! Hozzátehetném aforizmaként: "Mai vakság, bizalom, holnap meg nagy izgalom." Bár aforizmát sem érdemes már írni ebben a kutyálkodó piacvilágban...
(Az "Aprócska tűnődések"-ből)
- Nem olvastam, de hallottam róla, Pettyespáncsi Néni! Nem volt kicsit túlzott a bizalma ahhoz a betörőhöz, amikor arra kérte: ne vigye el a televízióját?
- Bízni kell abban, Filozófus Uram, hogy a rossz útra tért emberek is visszatérhetnek a jó útra!
- Igen, de a betörő mégis elvitte a televízióját, és úgy fejbe vágta a Nénit, hogy összecsuklott...
- Én azért bízom abban, lelkem, hogy később mégis elgondolkozik a betörő és visszahozza a tévémet. A rendőrséget is arra kértem: mondják meg neki, ha megtalálják, hogy megbocsátok, csak hozza vissza a televíziós ládámat, mert nézni szoktam a Daloló Dunyhadagasztók műsorát... Bízom benne, hogy visszakapom!
- Hüm-hüm... No és mit mondtak a Néninek a rendőrségen?
- A rendőrségen azt mondták, hogy mindent megtesznek, ami tőlük telik, de teli vannak hasonló esetekkel, továbbá miért nem szereltettem fel kamerát a lakásomban, ha lekameráztam volna a betörőt, akkor most nagyobb lehetne a remény... Persze az én nyugdíjamból nem telik kamerára... de azért én így is reménykedem. Amíg remény van, nincs veszve semmi!
- Hüm-hüm...hát a semmi az lehet, hogy nincs veszve, de a valami... Én a legjobbakat kívánom Páncsi Néninek, de azért kételkedem abban, hogy...
- Jaj, ne kételkedjen, Filozófus Uram! Azt álmodtam az éjjel, hogy minden jóra fordul majd: a betörő visszahozza a televízióm, az ország kilábal a bajból, amibe belelábalt, a pártok kibékülnek, a köztársasági elnök homlokon csókolja a miniszterelnököt...
- Hát minden lehet, még a lehetetlen is, de azért az, hogy a jelenlegi miniszterelnököt, no az mégis... Ha ez megtörténne, de vidáman kiáltaná oda a médiafotós, kezében a géppel: "Most örül a kismadár!"
- Talán röpül, Filozófus Uram! Úgy szokták mondani a fotográfusok az én időmben: "Most röpül a kismadár!"
- Semmilyen madár nem örül annak, ha röpül, de azért igaza van, Páncsi Néni, így mondják, én csak tréfáltam.
- No és álmomban véget ért a gazdasági válság, Filozófus Uram... globálisan...
- Az nem lesz elég, Páncsi Néni, hogy globálisan... Legközelebb álmodjon tovább, mert, ha a világ jobbulón globál, attól még egy ilyen kis országot, mint Hungary, az ördög tovább lóbál...
- Álmodom is, Filozófus Uram! Fő a bizalom!
- Talán fordítottan, Páncsi Néni, ha történelmünkre gondolok: túlzásba vitt bizalomtól könnyen fő a fejünk! Hozzátehetném aforizmaként: "Mai vakság, bizalom, holnap meg nagy izgalom." Bár aforizmát sem érdemes már írni ebben a kutyálkodó piacvilágban...
(Az "Aprócska tűnődések"-ből)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-10-17 15:54:49
Kedves Balibi!
Igaza van, egy-egy ember tulajdonságai esetleg váratlanul kerülhetnek felszínre, de azért a népességnek (és egyes csoportjainak) sok közös, többé-kevésbé kiszámítható jellemzője is van.
Szép napot kívánok én is!
Üdvözlettel: Lelkes Miklós
2008-10-17 14:25:57
Kedves Balibi!
Jogos a kérdés, de a válasz nem egyszerű.Két részre bontom, saját tapasztalataim alapján.Ha az egyes emberekre vonatkozó kapcsolatainkról van szó, legyünk óvatosak, de a bizalom teljes hiánya majdnem éppen úgy nem jó, mint a túlzott bizalom.Kétes esetben mégis inkább a bizalmatlanságot választanám.Ami viszont a bizalmat illeti: legyen minél inkább megalapozott.Még így is csalódhatunk, a kockázatot nem lehet teljesen kiküszöbölni.
Ami a társadalmat illeti: inkább a bizalmatlanság létjogosult, fokozottabb óvatosság, hiszen, bár a társadalom is az egyes emberekre épül, törvényei mégis mások, erre tanít bennünket a történelem.
No utóbbi vonatkozásban erre tanít bennünket József Attila is okos versében: "...ne tékozold bizalmadat." (József Attila: Vigasz)
Üdvözlettel: Lelkes Miklós