Ajkam a nyári éjszakán
A szibériai hidegben
Zöldes-kék színében
Jeges ízében
Fázó érintésében
Utolsó leheletemmel
Komiszan és gyengéden
Fagyos felhőket köpve minden egyes betű után
Egyetlen végtelennek tűnő szót formáz
Ami végzetem határozta meg a halál után… POKOL!
A hang elhalásával gyöngéden dől rám a lelkeket-tipró végtelen sötétség
És meghalok!
Gyöngéden lebegek… utazok… suhanok
Ki tudja merre… lehunyom a szemem…
Nem akarok csalódni de már sejtem az áhított célt….
Szélsebesen pillekönnyű lelkem
Zuhan a végtelenben… a sötétben… a földben…
Forróságot érzek talán megérkeztem…
Puffanással érek földet… csontok törnek…
De nem az enyémek… már semmit sem érzek!
Zajosan néma zajokat keltve kelek fel
És lépek az útra… alattam csontok ropognak
Köröttem zölden fénylő mérgek lebegnek…
Mellettem kaszával kezükben néma csuklyás kaszások
Állnak szívderítő sorfalat…
Haladok az úton és ízlelem az elmém-frissítő illatokat
Csontokról-málló rothadt húsok … kutya rágta végtagok
Kénsav- és sósav-marta csontok szagát…
Egy életen gyalogolok míg elérem a kaput
Az egész mégiscsak egy pillanat….
A rácsok nyikorogva… csontokat maguk előtt tolva nyílnak…
Dió-barnán izzó szemeim felmérik a gátat
Mely számomra egy új dimenziónak áld utat….
…
Széles távolság és korrekt magasság…
A váza sikító koponyák… törött csontok…
Eretnek ibolyák…
A rácsok fogakból kirakva… démon-kutyáktól marcangolva
Sikolyok hagyják el a koponyák száját…
Ahogy átlépem a tüzes dimenzió határát…
…
A fogadó bizottság már vár:
Egy lelkekből font hintó… két csontváz paripa
És egy szellemi hajtó a kapu előtt stagnál….
…



A hintó csak száguld… szélsebesen…
Nincs többé határ!
Áthaladunk a láva tengeren
A sikolyok szakadékán
A szerelmesen öngyilkosok völgyén
A követ-görgető hazugok hegyén…
És azon amit fantázia lát…
De célom az egyetlen hadúr kastélya…
Lucifer már várt… a halál is oldalán…
Sebes a hintó… végtelen a képzelet
Hát valóban nincs határ!
Egyszer a hintó óvatosan megáll
Hát ott áll előttem két jó barát
Az ördög meg a kaszás várt!
Kezet ráz velem a két társ
Szívderítőbb mint a feloldozás…
De a feladat már készen áll…
Itt vita sincsen… probléma se vár.
…
Ahogyan fekete csuhát kapok
És kaszát… átveszem öreg társam feladatát…
Szélsebesen repülök az eretnek világban
Egy mondatot suttogok némán maszkom mögül
”Rettegj világ… jól viselkedj ám!
Mert ha bűntől szennyes kezed
Azonnal elragad a farkas-maszkos halál!”
Így lesz még édesebb a pokoli táj
Hol most már szerető otthon vár…
Mert én vagyok maga a HALÁL!