Ketten… stabilan, érzelmetlen
Állunk egymással szemben
Egy láva tenger közepén…
A legmagasabb szikla tetején…
Kénes-zölden füstölgő gázok között
Egy viadalban…
Én és fekete köpenyes társam a kaszás…
Arcomon lévő maszkom szíja…
Mintha cérna lenne, elpattan a hőségben.
Hangos csörömpöléssel ér földet a horpadt maszk.
Nincs több védelmem: a játék kegyetlen,
Nem kell több álarc!
…
Fegyverem egy ezüstkard
Egyszerre erős és gyenge
Ahogy sújt… ahogy hárít…
Támad a halál és támadok én is,
Szörnyű harc ez… ahogy egymás vérét
Szomjazva… küzdünk egy értelmetlen viadalban.
Én és büszke társam a kaszás.
Itt minden perc és pillanat
Egy emberöltő idő… egy kegyelmes halál…
Ahogyan egymás húsába mártjuk kardunkat
Ezer évnyi szenvedéssel…
Én és kedves barátom a kaszás.
Egyszer mikor társam felé lépek
Mintha törött-lábam mérföldeket tenne meg…
Lesújtón vágja a hőt a mágikus kard
És vérző szívet talál,
Hirtelen egyensúlyát veszti évmilliók óta
Először a szörnyű barát….
Győztem, de a fizetség nagy-ár,
Mert meghalt őszinte barátom a halál!