Hát igen... Az Államkasszáért aggódó hazafiként igencsak rossz szemmel nézem a gyógyszerek ártámogatását. Jó, jó, tudom, hogy ez a támogatás évről-évre, sőt, most már félévente, csökken, de még mindig túl nagy, akár csak egy szegény milliárdos honpolgár számára is. Mivé lesz így a magyar nemzet?!

Itt vannak mindjárt a fájdalomcsillapítók. Olyan nyamvadt, tűrésképtelen magyarokat akarunk, akik már egy kis epe- vagy vesegörcsnél is fájdalomcsillapító tabletta után kapkodnak?! Gondoljunk az indiai fakírokra: ők szögekkel kivert ágyon is békésen elheverésznek, ezzel szemben egyes magyarok, ha véletlenül beleülnek egy kiálló szögbe, hát mindjárt idegesen felugranak!

Lázcsillapítók? Azok árát sem szabadna támogatni. Szép magyar nyelvünk például, többek között, így szól: "lázas munka kezdődött". Minek e nemes munkalázat csillapítani? Legfeljebb, ha 40 fok fölé celziuszkodik, de akkor is sokkal olcsóbb a hidegvizes borogatás, ahhoz orvos se kell, recept sem, patika sem, ha pedig valakinek hideg vízre se telik minimálbéréből, az langyossal is borogathat, csak mást ne borogasson fel, no meg ne borítsa ki a bilit.

A hashajtókon már, helyesen, nincs ártámogatás. Minek is ez egy olyan országban, ahol az emberek többségét folyton hajtják! Hiszen akkor  -  testükkel együtt  -  hajtják a hasukat is!

A szívgyógyszerek? Hát azok iszonyú sokba kerülnek az Államkasszának! Ennek okai azok a szamaritánus orvosok, akik már az első szívinfarktus után is felírnak ilyen gyógyszereket a betegnek. Hát csak ne játsszák ők homo sapiens helyett az irgalmas homo adienset,  -  az Állam kárára! Javasolom, hogy nevezzenek ki gyógyító fejük fölé egy cseppet sem szívbajos Főtisztviselő Kegyelmesurat, aki a szívgyógyszerek orvosi receptjeire olykor nagykegyelmesen ráüti a "KIVÉTELESEN ÁRTÁMOGATHATÓ" pecsétet, persze, csak minden holdtöltekor fogadja majd e célból a pecsétkérő betegeket. Célszerűen e főhivatalnok toronyhivatala Szent Péter égirózsadombi rezidenciája mellett lehetne, mivel így mindjárt kéznél is volna az az égiglóriás Péter, ha valamelyik földi szívbajos, nem kapván meg orvosi receptjére az ártámogató pecsétet, ezt annyira szívére venné, hogy esetleg ott helyben... hát ez, persze, szomorú dolog volna, de, másik oldalról nézvést, gondoljunk arra: e megboldogult most már minden ártámogatásnélkül is boldogulna, sőt, egyéb támogatást sem igényelne.

No és nem kellenek a már nem aktív, öreg, nyugdíjas betegeknek a véralvadásgátlók sem. Hadd aludjon az az elfáradt vér a fáradt erekben egyszer úgy istenigazában! Gutaütésre sem szabadna ártámogatott gyógyszert felírni, hiszen a "gut" a német "Gott" /Isten/ szóból származik, ahová pedig Isten odaütött, ott ember ne simogasson, az féligmeddig szentségtörésnek tekinthető.

A bőrgyógyászati szerek nagyrészénél szintén nincs szükség ártámogatásra. Igaz, fent egyre több embernek van vastag bőr a képén, de ők a legfinomabb kozmetikumokat használják, a nők között pedig akad jónéhány jó bőr, azok semmiképpen sem szorulnak ártámogatásra, az ilyen jó bőrök rendszerint tudják saját áruk. Aki pedig nem fér a bőrébe, azt sem gyógyszerrel  -  főleg nem ártámogatottal!  -  kell kezelni, hanem ki kell rázni testi bőrtarsolyából.

Én a köptetők ártámogatását megszüntetném, mert, ha vannak is olyanok, akik a rájuk szórt rágalmak hallatán se köpni, se nyelni nem tudnak, a lakosság nagy részét felülről már szinte le se köpik, a nép meg erre-arra köptető nélkül is...

Van ám nálam elég ötlet arra mint lehetne más, új népet teremteni ebben a nyamvadt, beteges, koránvénülő Eurohungaryban! Olyan hungaryanerurosat, ha már eurósra nem telik... Minek gyógyszerártámogatásra pazarolni az Álamkasszából? Kassza, kasza... A mondás is úgy tartja, hogy fűben, fában orvosság, oszt' talán nem ígérnek minden választáskor fűt-fát a népnek?! Méghogy nem tartják be?! Ugyan! Ha körülnézünk, ennek ellentmondóan azt látjuk, hogy  ez is, az is fűbe harapott, más meg, mint fába szorult féreg...