Feltöltve: 2008-10-15 22:25:46
Megtekintve: 6091
Séta a gesztenyésben...
Göcsörtös diófa ága
kopog a járdán.
Öreg lábakkal
csoszog Miska bátyám.
Naponta megteszi
kanyargós útját
a gesztenyesoron
Szeme madarat kutat
kopasz ágakon.
Ilyenkor emlékszik nyárra,
földszagú szénaboglyákra.
Vidám menyecskékkel
fülledt nyoszolyákra.
Nem látja az ősznek
rőt leveleit,
sétabotjával söpri
avarhegyeit.
A föld, a szántásillat
Neki édes otthon
Nincs már meg a ház,
a tanya,
hol gyerekként élt valaha.
Anyja is elment
Apja után szépen,
nyugodt békességben.
Testvéreiből öccse
s két húga még él .
Messze laknak tőle,
de közel a tél
Apja kérges kézzel
Tanította hajtani lovat
Szigorúan ütött és nagyokat
Tarkója sokszor bánt
kantárszíjakat.
Azok a régi
deszépvoltisnyarak!
Arca barázdái mélyek,
idő kútjából merített
vödöremlékek
Lépteihez simuló bot,
kezéhez nőtt társa,
kopogva viszi
régi mulatságba.
Lába alatt vastag,
vérző őszi szőnyeg
Szívében arannyá
nőtt napok és évek
Neki még ma is,
melengetőn szépek!
kopog a járdán.
Öreg lábakkal
csoszog Miska bátyám.
Naponta megteszi
kanyargós útját
a gesztenyesoron
Szeme madarat kutat
kopasz ágakon.
Ilyenkor emlékszik nyárra,
földszagú szénaboglyákra.
Vidám menyecskékkel
fülledt nyoszolyákra.
Nem látja az ősznek
rőt leveleit,
sétabotjával söpri
avarhegyeit.
A föld, a szántásillat
Neki édes otthon
Nincs már meg a ház,
a tanya,
hol gyerekként élt valaha.
Anyja is elment
Apja után szépen,
nyugodt békességben.
Testvéreiből öccse
s két húga még él .
Messze laknak tőle,
de közel a tél
Apja kérges kézzel
Tanította hajtani lovat
Szigorúan ütött és nagyokat
Tarkója sokszor bánt
kantárszíjakat.
Azok a régi
deszépvoltisnyarak!
Arca barázdái mélyek,
idő kútjából merített
vödöremlékek
Lépteihez simuló bot,
kezéhez nőtt társa,
kopogva viszi
régi mulatságba.
Lába alatt vastag,
vérző őszi szőnyeg
Szívében arannyá
nőtt napok és évek
Neki még ma is,
melengetőn szépek!
2008 október 15.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!