Fehér ingek lángolnak át a múltból.

Felfénylik régvolt virágdal-sziget.

Azt kérdezed: ünnep volt-e az ünnep,  -

vagy csak szokás hozott új színeket?

Remény volt csak. Ünneppé, sajnos, nem lett,

de te csak hidd, hogy egyszer lesz talán

ünnep, kézfogás, holnemvolt mesében,

s pompás ebéd az ünnep asztalán.

Ünnep nem volt. Szokás vitetett zászlót,

amely, előbb még, remélt szép időt.

S akik vitték? Nemegyszer letagadják

azt, hogy vitték,  -  a volt-zászlóvivők.

Én azt írom csak, ami volt. Az ünnep

nem volt az, mégis virágillatok

egy fehér inget olykor átöleltek,  -

s ma már nem ismert béke hallgatott.

Hallgatott, s máris árny úszott a csendre,

gondok néztek át ág-rések között,

hangsort kopogott harkály öreg fára,

s egy kiáltással továbbköltözött.

Ünnep nem volt,  -  de ünnepet akartunk,

olyat, melyet ma már senki se mer:

közös asztalt olykor,  -  és közös békét

múlt és jelen szív-énekeivel.

Fehér ingek lángolnak át a múltból,

és önmagamnak még emlékezem,

nem szépítőn,  -  de nem is megtagadva

piros hittel csillagos életem.