Halk nesz illan…
A rozoga vaslépcső reccsen…
Az ajtó macska nyikkanása halk üvöltéssel zárul…
A busz szemét tapintású motorja berobban…
Terjed a szén-monoxid illata…
Majd fémek csatazaja közt elindul a busz…

A moly rágta szagú ülések…
A golyó zuhatag rágta lemez padló…
Az imitt-amott elszálló acél tető…
A cukor ízű betört ablakok…
Látványa tárul lelki szemeid elé
Ahogy beérsz a busz belsejébe… hol harapod a ködöt…

A szem számára rothasztó összképet…
Csak egy lány… fehér hálóingben…
A padlón hassal elterülve töri meg…
A lányt csak veri a Sors minden megálló közt…
Ahogy nem veszik észre… és csigolyáit…
Démon hadak talpa töri…

A lány arca érzéketlen… szeme mélyen…
Két golyó által ütött lyukon keresztül
Az elszaladó lávától forrongó utat fürkészi…
Mely innen máshova nem vezethet…
A gondolatra halott szíve megdobban…
A pokolba…

Vállát hirtelen egy jóindulatú kéz kopogtatja meg…
A lány hátára fordul… kiszáradt könny csatornái megerednek…
Az örömtől alakját áldott fény öleli…
Feltekint megmentőjére…
Majd szeme elé tárul…
Kaszáját csontos kezével szorongató farkas maszkos halál… ki felsegíti a lányt…

A halál csontos kezében
Finoman zárul… a selyem tapintású…
Rózsa illatú kéz…
Melyről a lány nem tudja eldönteni:
Hogy lelkét tépő lánc…
Vagy egy szerelmi vad románc… kezdete…

A busz száguld…
Szerkezete zakatol…
Fémek harapják egymást…
A kipufogójából kénes bűz robban
Ahogy átlépi a Pokol kapuját…
Fedélzetén a farkas maszkos kaszás
És kezében az elveszett lány!