Cicero mondotta: "A nép java legyen a legfőbb törvény." Hát ez igen furcsa! Oly ékes beszédű bölcs, mint Cicero, szájából aligha jöhetett ki ilyen irreális, naiv mondat  -  jámbor óhajként! Nem volt ő annyira jámbor! Még akkor sem, ha Platón követője volt, és némely túl ideális ideája... Nem! Akkor viszont mire gondolhatott?! Bármennyire bizarr is: nem gondolhatott másra, mint hogy a nép javát legyen kell keresni, mert annak valamely testrészén, vagy a légy egészén, ez a legfőbb törvény. Sok minden volt Cicero, de biológusfilozófus, tudtommal, nem. Érdekes! Ezt a légydolgot azonnal ellenőriznem kell.

Igen, már itt is van egy légy, de nem hagyja megfogni magát, mivel nyár van. Ősszel majd elhull, de bölcsességtörténeti kutatásommal nem várhatok addig. Hopp! Libben a veressándorverses tarka nagykendő, de még véget sem ér az esztendő, s a légy máris alatta keresendő. A nagyító meg a fiókban? Abban mindig túl sok minden van, de nem baj, kihányjuk azt, ami benne van, akkor kihányódik a többivel együtt az is, amire szükség van, azaz, ezúttal a nagyító, a légy hátának megnagyítására, rajta a nép javának hatékonyabban törvényes keresésére.

A nagyítót, sajnos, ebben a fiókban nem találtam meg, csak saját rendes rendetlenségemet, az meg már eddig is megvolt. Hanem hát egy fiók nem fiók, egy próba nem próba. Talán kettő sem, de máris itt a magyarigazságos harmadik fiók-próba, a főpróba,  -  s hát az tényleg szerencsét hozott! Magyar vagyok én kérem, ha tagadják is elvi ellenségeim, hiszen három a magyar igazság, három fiókot felforgattam-kiforgattam, jó magyar módra, oszt' azt az egy nagyítót megtaláltam, a többi dolgot pedig visszahánytam a fiókokba, szintén úgy, jó magyar módra! Igaz, humánus liberalizmusom egy kis demokratikus diktatúrával kellett megtoldanom, no, nem annyival, mint Samu Bácsinak Irakban a sajátját, dehát erről is a fiókok tehetnek, mert nem a demokratikus visszafiókozást választották. Persze, egy kis bumm, egy kis reccs!  -  és máris visszafiókoztak. Majd megtanulják a demokráciát!

Arról én nem tehetek, hogy a légy közben kimászott a kendő alól. Tehette, mivel két háromamagyarigazsággal rendelkezik, vagyis hat lábbal. Magyar légy ez! Viszont: nem rugdos senkit, egyik lábával sem. Akkor talán mégsem annyira magyar?!

Most itt vagyok a bajban. Nem csaphatom agyon a legyet, mint a maga hét legyét a mesebeli szabólegény, mivel akkor homályban marad: rajta van-e a nép java, legfőbbtörvényesen? Hajkurászni viszont hajkurászhatom a nagykendővel, hátha sikerül megint elkapnom.

A légy száll, a porcelánegyüttes szintén száll, csak az a különbség, hogy a légymadár felfelé, a porcelánegyüttes lefelé. A porcelánegyüttes leegyszerűsödik: Piroska, a verespiros-sapkás bolsevikleány, valamint a fasiszta ordas farkas elválik a derék polgári nagymamától és a puskás vadászhazafitól. Lám, lám, lassan megoldódnak a dolgok, most már a puskás vadászhazafi elveheti a derék polgári nagymamát, egymás derekát átölelve ballaghatnak tovább a szélsőségektől mentes arany középúton, legalábbis addig, amíg az arany tart és így érdemes. Hüm! Mégis bennem a rossz érzés, hogy az a  zálogházi becsüs, a pártállam múltból ittmaradt, megkövesedett bürokratája, nem fogja kedvezően megítélni a porcelánegyüttes légy miatt bekövetkezett rendszerváltását.

A légy közben ide száll, oda száll, pirosra is, fehérre is, zöldre is. Mutogatja, hogy ő magyar légy! Igaz, a fehérre odapiszkolt, de utána, mintha nem is ő tette volna, továbbiszkolt. Magyar légy ez, honfitársaim!

Csak kissé szélsőséges, mégis. Meg olykor nagyon. Szék borul, bukik, pedig nem is miniszter. Egy váza öngyilkos lesz. "Elhull a virág, eliramlik az élet...". No, ne petőfieskedjünk, elég baj, hogy most össze kell szedni a virágot! Ez a szépen beszélő rózsaszál is hajléktalanná lesz... mehet a kukába! Magyar sors ez, rózsaszálacskám!

Hopp! Megvan a légy! Óvatosan fogom a kendővel, másik kezemmel fölébe tartom a nagyítót. A nép javát nem látom rajta, csak egy sakktáblához hasonlító rajzolatot. Talán valakik ezen sakkoznak a nép javával, nem pedig a tőzsdén tőzsdéznek vele?!

Csengetés. Megjött a barátom. A nagyítót átadom, a dolgot elmesélem. Csodálkozó megrovással néz rám:

-  Te még mindig a nép javát keresed? Itt, Hungaryban?! Hol élsz te?! Itt ilyesmit már senki sem keres. Aki becsületesen dolgozik, az, egyébként, egyáltalán nem is keres. Mások meg tudják mitől döglik a légy: csak színlelik a kereséseket, mert az aztán jövedelmező! Hol színlelgetnek ilyesmit? Hát, például, a parlamenti bizottságokban és... Node, te éppen olyan jól tudod ezt, mint én!

No, ördöge van a barátomnak /csak nem használja rosszra, az élhetetlen/! Fején találta a legyet, akarom mondani, a szöget. Tényleg tudom, amit tudok, s amit olykor nagyon unok!

Leülünk. Kávézgatunk. Törött lábú szék sértődötten recseg. Dícsérgetjük a nagy római tevékenységhalmozót, aki együtt volt politikus, író, filozófus, szónok. Meg ügynök: ő leplezte le szegény Catilina összeesküvését. Hány per hányas lehetett?!

No meg, ráadásul, csacska mondások szerzője is volt, olyanoké, mint "A nép java legyen a legfőbb törvény". Hol élt ez az ember, ha időnként az volt is a látszat, hogy Rómában él?!

Bekapcsoljuk a televíziót, hadd legyen mit undorral kikapcsolnunk. Hát mi gyün be egyből?!

A nép java! Őshazay Huba szaval verset a nép javáról. Kerekcickos bubája őszenél hozzá. Fehér ló is bevonul, de nem azzal a bizonyos, manapságra egyesek által ismét felmagasztosított, horgasorrúval. Megtaláltuk a nép javát, pedig már nem is kerestük!

Nyugodtan kikapcsoljuk a televizet, hiszen jönnek a választások, talán már itt vannak a nyakunkon, ezentúl gyakran megtaláljuk majd a nép javát. Hol? A beszédekben. Ez lészen a legfőbb törvény!

A légy közben, ez a Hungarian piárlegyecske, továbbállt bemutatni mézért-pézért a pulpitusra kívánkozóknak, hogy mint is kell pofátlanságaik után jópofáskodni, sejtelmesen intimpistáskodni, az ellenpártbelieket légypapírra csalogatni, népszerűsködően szemtelenkedni. No, ezt a legyecskét nem kell félteni! Ha hull az őszi légy, ő már travelúton lesz. Visszakolumbuszozik Amerókába. 

/Az "Aprócska tűnődések"-ből./