Szellemét érzi,
akarja bírni súlyát,
megharcol érte.

Küzd, küzd, felforgat, elsodor, szélvészként elsöpör...

Nyögi a terhet,
édes kínban lát jövőt,
hunyt pillák mögül.

Képzelt boldogság, látó szemek nélkül: vakrepülés.

Tárul a barlang,
benn éteri fény vakít,
édesen fájó.

Furcsa fény vonz éji pillangót, de szárnyát égeti...

Szabad madárnak
útja, fellegek hada.
Szárnyát törni kár!

Legyek, mint Te, leszel, mint magad, önzésbe merülve...

Belátó elme...
Szellemmel nem repülhet,
Más az út, mit jár.

Az okos takarja azt, amiben több a zsarnoknál!

Meggondolatlan.
Amit kaphat több annál,
mit viselni bír.

A harc eldőlt, a méreg beivódott s hat... Öl?