csak nedv, csak nyirok,
lucsok, szutyok az úton,
és varjak, talpig feketében

leszegett fejjel, reszketve,
sok évvel aszfaltba verve,
a hajnal kit visz el,
túlra, onnan vagy innen,
már hang sincs,
befelé zuhan a gondolat,
torkot sem kapar indulat,
néma az ima, a zsolozsma,
ne keverjen levegőt, zajt

csak nedv, csak nyirok,
lucsok, szutyok az úton,
és varjak, talpig feketében

már tegnap kifizette,
portasakot, szelencét, fülkét,
porból porrá, előre,
pedig már megengedik,
legyen emléke,
de csak fekete, a korma,
fehér csak hollóé lehet

emlékművek saját kertben,
varjak a vén diófák felett