Opál fénnyel
takaródzik a hajnal,
szűrt világosságot
szór ködharmattal…
Nedves földre
sóhajt az ősz.

Cédán kínálja magát
a termés:
Az alma, szőlő, mandula,
a többi csonthéjas csoda,
dió, mogyoró, a puha naspolya…
Bokorról, fáról éretten lógnak.
Szélben ficánkolóak.
Ugrásra készen,
tompa puffanással
huppannak a szélben.
Avarra terített bőségkosárban
kínálja édes kincseit az ősz…
A szellő, már hűvös hangon
éneklő dizőz…

Bíboron kandikál,
sárguló leveleiből
a kardinál…
Duzzadt, pocakos,
szőlőszemek kapaszkodnak.
Fürtökben lógnak,
puttonyba ugrásra gyakorolnak.
Mézszőkén, bordón, és fehéren.
Lepkeszépen.
A kékfrankos feketéllik
Kéken, a sor szélén.
Illatos rozé csillog
rejtve a levelek alatt:
Ízét, őrzi szám..
Kristálypohárba képzelt
zamatos bort kínálva
gömbölyödnek szőlőfürtök
a szárra, ezerszám.
Glédában áll a határ,
Katonásan sorakoznak
a tőkék:
Mindenki szüretre vár.