kezemmel félretolom
a port, avagy homály volt,
talán köddé vált,
mert itt kattant csuklómra
egy új dimenzió,
amiről már kiderült,
xy-nak ez már az n-dik

nem ereszt, nézzem, lássam,
felránt a színfalak mögé,
a padláson rovás és mandala,
rejtvényfejtőknek

pillanat az emberhez

korhadékká ácsolt időtlen,
ravatal a heraklészi négy oszlopon,
festve, kékpacnis égi sátortetőre,
rajta a szem-szájnak ingere
keselyűk terítéke,
az evolúció és népek
tőrbehullottjai,
falatjaik zsigerekre kötve szállnak
velük fel, fel, ahol a láthatatlan

a Napsülte csontok kövekké
jelölik a földet,
hogy hiába égett fel Babilon,
hiába Alekszandria,
hiába Khorezm,
és minden futótűz üldözés,
az élet itt és itt bevégzett

mi mit kerget ezredeken át,
megoldást zsarol, színre nem lép

oszlopokkal tűzött a föld és az ég,
az oszlopfők körül magma örvénye,
a négy csücsökbe újabb karmák
a jövőhöz kötve,
mind egy-egy újabb lépcsőfok

a megvilágosodáshoz
még keselyűk terítéke az evolúció