Az írás megmarad,
mondják.
Mégsem veti papírra
mindenki:
Mit szeretne…
Inkább azonnal vet rá spongyát…

Mégis hisszük,
hogy
magunk,
tovább visszük mással:
ha nem az írással.

Vers helyett kacagás,
Egy őszinte vallomás,
mit még nem hallott más,
egy titok: Varázslat…
Benne laksz s tovább ad.
Vigyázat!
Fontold meg,
adod e így magad másnak…

Fuvallatként szálló
képek,
festenivalóan szépek…
Félig olvasott könyvben
a jelzés…
Eddig jutottál,
olvasson bele más is,
lássa, hogy érdekelt…
Az utolsó
száz oldalnyi betűhalom,
szemeddel birokra kelt.
De majd folytatod,
egyszer…
Otthagytad magad
a könyvjelzővel.

A pohárnyi színes gyöngy,
Fényük szikrázik tükrömön…
A Kisherceg – örök darab-
agyonolvasottan marad….
Mint feslett kabát a fogason.
Ötletszerűen kerül kezedbe,
S hangulatfüggőn teszed le,
vagy öltöd magadra….
Gyámoltalanul várja
vállfára dobva.

Ez is te…!
Utánad, tőled marad mind,
mit szerettél.
Rám köszönnek majd tárgyaid.
Ismerős illatok…
Tudni fogom,
hogy körülöttem,
mindenben ott vagy…
Lelked írás nélkül is,
nyomot hagy…