Abban a megdermedt éjszakában
nyakamra hurkoltam
és mindaddig szorítottam a sálam,
míg kincsé nem vált a levegő,
én pedig fuldoklóvá a hiányban.

Abban a megdermedt éjszakában
örömömet leltem
egy csuklómon elnyomott cigarettában.
Ó, már majdnem elfeledtem,
milyen ha fáj. Ha fáj, hogy hibáztam.

És jó volt ismét reszketni, félni
az élők sorában.
Mert élni csak az tud, aki érzi
a halált. Erre ébredtem rá
abban a megdermedt éjszakában.