Feltöltve: 2008-09-29 12:22:06
Megtekintve: 6049
Életem
Nagyon fiatal vagy még,
ezt nem bánom,
én jóval több lettem,
de ezt sajnálom.
Nem azt, hogy ennyi lettem,
hanem azt, hogy eltévedtem.
Mentem az utamon előre,
és nem vettem észre,
hogy a gyom már teljesen benőtte.
Lépdeltem előre süketen és vakon,
nem néztem balra, se jobbra nagyon.
Most már látom a fától az erdőt,
és megláttalak Téged, a nagy "Ő"-t.
Mára a világ kitárult,
van előre, hátra, balra és jobbra,
hallom már a hangokat,
és a vak szürkeség is elinalt.
A szivárvány minden színét látom,
te hoztad el hozzám,
az elmúlt nyáron.
Azóta őrzöm itt legbelül,
hogy el ne feledjem,
az élet veled szép egyedül.
Már nem nézek hátra, csak előre,
hisz gyom helyett,
virág nőtt a mezőre.
Negyvenhat tavaszt megértem,
az élettől semmit nem kértem.
De most kérek, mindjárt egy nagyot,
engedd, hogy sokáig szeressen,
akit a sors nekem adott.
ezt nem bánom,
én jóval több lettem,
de ezt sajnálom.
Nem azt, hogy ennyi lettem,
hanem azt, hogy eltévedtem.
Mentem az utamon előre,
és nem vettem észre,
hogy a gyom már teljesen benőtte.
Lépdeltem előre süketen és vakon,
nem néztem balra, se jobbra nagyon.
Most már látom a fától az erdőt,
és megláttalak Téged, a nagy "Ő"-t.
Mára a világ kitárult,
van előre, hátra, balra és jobbra,
hallom már a hangokat,
és a vak szürkeség is elinalt.
A szivárvány minden színét látom,
te hoztad el hozzám,
az elmúlt nyáron.
Azóta őrzöm itt legbelül,
hogy el ne feledjem,
az élet veled szép egyedül.
Már nem nézek hátra, csak előre,
hisz gyom helyett,
virág nőtt a mezőre.
Negyvenhat tavaszt megértem,
az élettől semmit nem kértem.
De most kérek, mindjárt egy nagyot,
engedd, hogy sokáig szeressen,
akit a sors nekem adott.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!