Türkizen ragyognak gyönyörű szemeid,
Napfénybe borultak üres kis termeink.

Megérint, felborzol a szabadság illata,
Üdítő pillantásod oltja a szomjamat.

Mint vakító tükörben, látom benned magam
Csak téged vártalak, örömöm kimondhatatlan.

Riadt boldogsággal kerülgetjük egymást,
Veled sétálva az otthon hangja jár át.

Ösztönös belőlünk minden apró mozdulat,
Nem tudsz elfordulni, így adod nekem magad.

Elmélázva várok, csak ülök egy padon,
S kék szemed valahol kristályként csillog.