fókuszál a sötétkamra

szemöldök fel, rángat,
a tavaszt, a lúdbőrző telet,
nyarat vagy 42 fokos lázat,
és hozzávaló priznicet

világra őrölni az örömet

a pentaton világ intonál,
közben dörög, csattan,
villám hasít árvizet az égbe,
vakít egy angyal, suhog és áll

és mintha mi sem történne,
a hasadékban ördög veri a fiát
(kalapból a nyulat,
ha kell, hozzá sárgarépát)

konstellációk dúdolják nevüket

tündérliliom kacsint fényt,
szembogarából nyílik,
rokon lótuszvirágtól vár jelet,
vízen túli ösvényeket

(autó puffog, oxigént nyel,
torkunkon kilométerei,
mérget kever az almába,
ólmot, higanyt, rákokat, ...
pfuj, ördög fattya mostoha)

friss, melege végtelen,
... jujj, ... fut, fut a tej,
bújik a föle alá,
malmába titkot cseppent,
kovászt és életet

majd ige fordítja talpra
a kamrában fejre állt képeket