Kedves Dunyha, T.Ency, köszönöm a figyelmet! :)

ez nagyon ott van...aztaaa....gratula hozzá!

Hú,és milyen jól tetted!

Kedves Aysa, nekem is ez jutott róluk eszembe :)
Köszönöm Csavardi, és az észrevételt is! Figyelmetlen voltam, javítom! :)
Drága Fefo, köszönöm ismét a verses hozzászólásodat, nagyon szép. És köszi a kedves szavakat, az együtt megöregedett olajfák nevében is! :)
Chilli, köszi a bíztatást! Valóban egészen másfajta látásmódra tanít a szabadban festés, nem beszélve arról a technikai kihívásról, amit a folyton változó színek és fényviszonyok állítanak. Ennek ellenére nagyon pihentető volt így festeni, gyakrabban sort szeretnék rá keríteni. Az olajfákat mindig szerettem a hihetetlen változatosságukkal és göcsörtösségükkel, sokat lehet tanulni tőlük.

Szuper jó!
Örülök, hogy megosztottad velünk ezt a képed!
Ugye milyen izgalmas kint a természetben az állandóan változó színekkel vibráló világot megfesteni!
Gratulálok! Remélem minél több alkalmad nyílik majd a jövőben is, hogy kint alkothass!

Üdv.: Chilli

Bocsánat, de javítanom kell! A versike utolsó három sorát hibáűsan tettem fel. Helyesen:
"De akkor sem
zavarhatja senki majd
az együttlétünket."

Ha majd az utolsó
álmomból felébredek,
én is két dúsan termő
olajfa leszek,
áldott eső mosdatja
majd leveleimet,
s egy hosszú életen át
ölelhetem szerelmemet,
akinek lélegzete belőlem árad,
s akinek ereiből belém szállnak
az éltető nedvek
és életemnek nem lesz
soha magányos pillanata.
Együtt táncolunk a szélben
egymást mentjük a vészben,
és az öregségben is
együtt várjuk végünket.
De akkor sem
zavarhatja senki majd
az egyetértésünket.

Kedves Vidra! Eddig is csodáltam képeidet, de szépen kérlek folytasd a szárazföldön is e remekek alkotását. Elbűvöltél ! üdv. fefo

Jó, hogy kedvet kaptál! Ez egyszerűen pazar :)
Bár jobbról a második x-nek mintha hiányozna a jobb alsó része...

Philemon és Baucis